Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

H8 Büntetőjogi Döntvénytár. álló kerettörvény, amelybe az alapbűncselekmény tartalmát a Btk. Második Részének egyes tényálladékai adják, amit a Bp. 327. §. második bekezdésének a) és b) pontjai értelmében az ítéletben kifejezésre kell juttatni. Az 1921: III. tc. 2. §-ának második bekezdése az 1. §. első bekezdésében meghatározott bűntettnek — mintegy a kiterjesztett felbujtói felelősség alapján — egy minősített esetét állapítja meg. (Kúria 1923 jún. 26. B I. 2494/1923. sz.) Indokok: . . . Nem osztja a kir. Kúria a kir. ítélőtábla ítéletében foglalt azt a jogi kijelentést, amely szerint a jelen esetben az 1921: III. tc. 1. §-a alkalmazást nem találhat, mert a 2. §. első bekezdésének 3. pontja szerinti bűntett önálló, az i. §-ban foglalttól független tényálladékú bűncselekmény, tehát az 1. §-ra való hivatkozás mellőzendő. A tettazonosság körében ez elsősorban azért téves, mert időrendszerint a vádlott a Berlinben 1921 május havában megtartott kommunista-kongresszuson való működésével, az ott elmondott beszédjeivel, moszkvai stb. utazásaival, vezetőszerep elvállalásával olyan mozgalmaknak vált szervezőjévé, amely mozgalomnak célja a bolseviki uralom visszaállítása és ezzel a magyar állam törvényes rendjének újból leendő felforgatása. Ezzel a cselekményével tehát a vádlott az 1921: III. tc. 1. §-ának első bekezdésében meghatározott bűntettet már jóval előbb befejezte, mintsem az 1921:111. tc. 2. §. első bekezdésének 3. pontjában foglalt bűntett létrejött volna; úgy, hogy a tettazonosság keretében a két bűntett anyagi halmazatának megállapítása ellen sem lehetne kifogást emelni. Tekintve azonban azt, hogy a jelen esetben a vádlott cselekménye a több mint egy éven át tartott szerves és összefüggő tevékenységből álló folytatólagos egységnek is vehető, amelynek tárgya egy és ugyanazon büntetőjogilag védett állami érdek és amelynél a szándék egységességét is el lehet ismerni, jogilag indokoltnak tekinthető, hogy az alsóbíróságok a jelen esetben az anyagi halmazat mellőzésével bűncselekményegységet állapítottak meg. Ámde ezen egység megállapításánál az adott esetben az 1. §-nak a 2. §. 3. pontjához való viszonyát a kir. ítélőtábla tévesen határozta meg. A 2. §. 1—3. pontjaiban körülirt bűntettek ugyanis önálló tényálladékot tüntetnek föl akkor, ha azokat az állam felforgatására és az osztályuralom erőszakos létesítésére irányuló mozgalommal összefüggően és a mozgalom céljára oly