Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

90 Büntetőjogi Döntvénytár. alkalmassága pedig abban áll, hogy az első bekezdésben foglalt bűncselekményt személyes tulajdonságainál és körülményeinél fogva valóban el is követheti, ami azt jelenti, hogy a vádbeli bűncselekmény egyik alanya — akit a törvény «más)> szóval jelez, csak katonai szolgálatra már kötelezett, sőt arra be is hivolt férfi ember lehet, A csábításhoz ezek szerint szükséges két személy: a csábító és a csábításra kiszemelt egyén nélkül az 1921 : XLIX. tc. 31. §-ának második bekezdésében meghatározott bűncselekmény tényálladéka létre nem jön. A csábítónak lehel ugyan felbujtója, tettestársa vagy segédje is, de ez nem változtat semmit azon, hogy a csábítónak a csábításnak nevezett elkövetési cselekményt közvetlenül a csábításra kiszemelt és jogilag alkalmas egyénnel szemben kell megvalósítania. A felülvizsgálat tárgyául szolgáló esetben azonban a vádlottal ennek nyilatkozatát halló, csábításra alkalmas, katonakötélezett és (ényleges szolgálatra behívott egyén nem állott szemben; sőt arra sincs adat, hogy ilyen csábításra alkalmas egyén akár csak azok rokonságában is volt volna, akikhez a vádlott a vád tárgyává tett nyilatkozatát intézte. Ilyen körülmények között a vád szerint a csábításra alkalmas nyilatkozat az elcsábításra alkalmas férfi hiányában célját sem közvetlenül, sem közvetve el nem érhette, sikere ki volt zárva, jogilag tehát a csábítás lehetősége sem képzelhető, sőt az elején kezdve a csábításra irányuló szándék is kizártnak vehető .. . 82. Az 1921:111. tc. 6. §-ának első bekezdésében meghatározott izgatás elkövethető való adatoknak rosszhiszemű beállításával, célzatos csoportosításával és az ingerültség kiváltására alkalmas színezésével is (Kúria 1923 szept. 4. B. I. 2876 1923. sz.) indokok: A vádlott a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján azért élt semmisségi panasszal, mert amit a magyar katonákról mondott, az az ő magánvéleménye, amelynek egyébként szerinte minden szava igaz, tehát az 1921 : III. tc. 6. §-ának első bekezdésében meghatározott vétség tényálladékát nem meríti ki. Ez a panasz alaptalan; mert az izgatás fogalmának kimerítésére époly alkalmas az eredeti felfogást tartalmazó magánvéleménynek hangoztatása, mint oly nyilatkozatnak a megtétele, amelyben másnak a véleményét közlik a hallgatókkal. Az is közömbös, hogy a nyilatkozatok nyers adatai valók-e vagy nem. A fontos az, hogy ezek a nyilatkozatok az adott helyen, a hallgató előtt és a konkrét körülmények között alkalmasok legyenek arra, hogy gyűlöletet váltsanak ki a hallgatóban a jogilag védett intézmény —