Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

Büntetőjogi Döntvénytár. 83 titoknak megsértését a fennálló törvények szerint büntetendőnek mondja, a Btk. különös részének itt érintett törvényes tényálladékaiba oly büntetendő cselekményt állít be vétség gyanánt, amilyet a Btk. nem ismer és vétségnek nem nyilvánít. Az a körülmény pedig, hogy a hivatkozott l örvényhelyeken a távbeszélő külön fölemlítve nincs, a titoknak ily eszközzel kapcsolatban való megsértését nem teszi büntetlenné és pedig azért nem, mert a felhívott törvényhelyeken a levél, a csomag, a sürgöny, a lepecsételt irat a bűncselekmény elkövetési módjainak és eszközeinek nem lezárt felsorolása, hanem azoknak csak tájékoztató, példázó jelzése. Ez a jelzés, a példáknak ez az adott sora a fejlődő élet szükségleteihez képest a büntetőjogilag védett tilók megsértésének újonnan keletkező módjaira és eszközeire akadály nélkül, nevezetesen új bűncselekmény önkényes beállítása nélkül is kiterjeszthető. A titoknak a távbeszélővel kapcsolatos megsértése az alany, a jogtárgy, az elkövetési cselekmények — tehát egy törvényes tényálladék lényeges részei — szempontjából a Btk. felhívott §-aiban megnyilatkozó lörvényakarat szerint büntetendő cselekmény. Az ennek létesítéséhez használt, a törvényes tényálladékban még föl nem említett eszköz újszerűsége magának a bűncselekménynek bírói megállapítását nem akadályozza. Nem szolgálhat a megállapítás akadályául az sem, hogy a kir. ítélőtábla ítéletében felsorolt és az egyes személyek titkai megsértése által elkövetett bűncselekményekről intézkedő törvények a távbeszélőtitok megsértéséről mint külön bűncselekményről nem szólnak ; mert az elkövetés technikai eszközének ilyen formában való külön kiemelésére szükség nem volt. Viszont, ahol a szóbanlévő eszközzel kapcsolatos titoksértés külön intézkedést vagy felemlítést szükségessé tett, ott az — a távbeszélőtitok jogvédettségének kifejezésével — külön fel is van említve. Példa erre az 1912: LXIII. tc. 8. §-a, az 1914. évi 5478. M. E. sz. rendelet, a kereskedelemügyi kir. miniszternek 1920 szeptember 14-én 20,526. szám alatt kelt rendelete, amelynek 4. § a kifejezetten «A távbeszélőtitok megvédéséiről rendelkezik. Nem helytálló a kir. ítélőtábla ítéletének az az érvelése sem, amely szerint «a telefonon való beszélgetés büntetőjogi szempontból egy elbírálás alá esik a szóbeli beszélgetéssel; ahogy általában a közönséges beszélgetés nincsen büntetőjogi rendelkezésekkel körülbástyázva, így ma érvényben levő büntetőjognak a telefonbeszélgetés titkát sem részesíti büntetőjogi védelemben)). A szóbeli beszélgetés titkát ugyanis rendszerint az egyén maga a saját hatáskörében és saját erejével, körültekintésével önállóan megvédheti, mert a titok hatalmában van. Ha nem, vagy 6*