Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

84 Büntetőjogi Döntvénytár. nem elég hatályosan védi, baját maga okozza, mert a közönséges beszélgetés idegen segély, közbenjárás nélkül lebonyolítható, s a titok idegen egyéni vagy intézményi közvetítés kizárásával önseiie ílvel megvédhető. Ezért nem szükséges, de nem is igen lehetséges a közönséges beszélgetés titkának büntetőjogi megvédése. Viszont a levélnél, a sürgönynél, a távbeszélgetésnél a magánegyén az ő titkát saját hatalma köréből kiengedi, s ezért azt közvetlenül nem is védheti. A magánegyén ezekben az esetekben titkát idegen közvetítőre : nálunk a magántávbeszélőtől eltekintve, a jogot kizárólagosan gyakorló állam intézményeire bízza. E bizalomnak természetszerű folyománya annak a szükségessége, hogy az állam az így közvetítő tényezőkre bízott egyéni titkot a jogrend keretében kellőképen meg is védje. Ezt az állam a kir. Kúria felfogása szerint a fentebb előadottak szerint törvényileg meg is teszi. Abban tehát a védelemnek a kir. ítélőtábla megtámadott ítéletével szemben igaza van, hogy a magyar büntetőtörvény a távbeszélőn történő beszélgetés titkát védi. Ámde a védelemnek ebből az elvi igazából gyakorlatilag az adott esetben a legtávolabbról sem következik az, hogy a vádlottnak a sértett kir. ügyészre vonatkozó és a vád tárgyává tett tényállítása is igaz. Nem következik az, hogy a sértett kir. ügyésza távbeszélőtitkot megsértette s ezzel akár a Btk. 327. §-ában, akár a 471. vagy a 475. §-ában meghatározott vétségek valamelyikét elkövette volna. A jelen felülvizsgálatnál kötelezően irányadó alsóbírósági tényállás szerint ugyanis a sértett kir. ügyész a Sz. Zoltán- és dr. V. Rusztem-féle távbeszélgetésről szóló jelentést hivatalos úton hivatalos használatra kapta kézhez, annak tartalmát — minthogy a nyilvánosság kizárásának törvényes okai nem merültek föl — a tárgyalt bűnügy nyilvános főtárgyalásán a bíróságnak azonnal tudtára adta, mert a telefonjelentés épen a főtárgyaláson fölmerült kérdésre vonatkozott, a vád érdekeit közelről érintette és a bíróság sürgős intézkedésére befolyással volt, amely intézkedésnek szükségét a kiküldölt kir. törvényszéki orvos eljárásának eredménye kétségtelenné tette és igazolta. A kir. ügyész ezek szerint a telefonbeszélgetésről szólt feljegyzés birtokába — tartalmának jogtalan megtudása végett — nem maga helyezte magát, hanem közvádlói minőségben hivatali felsőbbségétől kötelességszerűen vette azt át felhasználás végett. Nem jogosulatlanul tudta meg, nem jogtalanul adta tudtára a bíróságnak a telefontitkot, hanem azért, hogy azzal a bűnvádi eljárás törvényes célját szolgálja, a kötelező törvénytiszteletét megóvja és a bíróság tekintélyének kijátszással való megsértését megakadá-