Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

76 li ti nletőjogi Dont vény tár. = Kúria: . . . A panasz alaptalan, mert a mi a beszámítási képességget összeférő ideggyengeséget, kimerülést illeti, azt az alsóbíróságok a vádlott javára teljes mértékben figyelembe vették; ami pedig az idegerő oly kimerülést illeti, amely az embert az öntudatától fosztja meg, azzal a vádlott sohasem védekezett, ilyenről a vele együtt volt tanuk említést nem lesznek s a vádlott kifejezetten öntudatlanságról említést soha nem is tett. Egyébként hiába is tette volna, ami­kor az eset minden kis részletére pontosan emlékszik, azokat elmondja, csak a vádbeli kifejezésre nem akar emlékezni. Amennyiben pedig fenntartásokkal azt mégis elismerné, annak más értelmezést ad. Ez azonban nem az öntudat elboru­lásáról, hanem teljes éberségéről tesz bizonyságot, mert a védekezés célja szerint irányított emlékezés alapja azok a képzetek, amelyekel az öntudat révén sikerült megőrizni. Az öntudatlanság tartama az emlékezés tábláján is sötét folt, mert a nem működött tudatnak nincs serflmi képe, amit rá vetíthetne. . . (B I. 5018 \9±2.Í Rágalmazás vádja esetében alaptalan a szesz túlzó élvezésére alapitolt beszámíl­hatatlansági védekezés, mikor a vádlott a vád tárgyává tett cselekménnyel össze­függő tények köréből gondossággal emlékezik mindenre, ami felelőssége szempont­jából közömbös, csak durva kifakadására nem akar emlékezni. (B I. 5372/1922.) 74. Azt, akit az ú. n. tanácsköztársaság idejé­ben az igazságügyi népbiztosság büntetésének végre­hajtása közben törvényellenesen szabadlábra helye­zett, a Btk. Élt. 26. §-ának alkalmazása (cumu­latio) szempontjából szökésben levőnek kell tekinteni. (Kúria 1923 ápr. 18. B í. 2448 1923. sz.) A kii*. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. indokok: Az elítélt azzal a megokolással jelentett be sem­misségi panas*zt a klr. törvényszék ítélete ellen, mert bünteté­seinek időtartama az egyesítést kimondó ítélettel nem rövidítte­tett meg ... A panasz alaptalan, mert az elítéltet az ú. n. igazságügyi népbiztosság első büntetésének végrehajtása közben törvényelle­nesen szabadlábra helyezvén, ez a szabadulás szökésnek tekin­tendő. Minthogy pedig az elítélt a második jogerős büntetésének alapjául szolgáló bűncselekményt ezen szökésnek tekintendő sza­badlábon lételének ideje alatt követte el: ennélfogva ezúttal nem a Btk. 96. és 104. §-a szerinti összbüntetés kiszabásának, hanem a Hlk. Élt. 36. $-a értelmében a büntetések egyesítésének (cumu­latio) van helye . . . 75. Anyagi halmazat és ezzel kapcsolatban összbüntetés kiszabásának szüksége előáll mind­azokra a bűncselekményekre nézve, amelyeket a vád­lott elkövetett, mielőtt az azok bármelyikéért jog­erősen kiszabott büntetést végrehajtották volna. A jog-

Next

/
Thumbnails
Contents