Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

68 Büntetőjogi Döntvénytár. Határozat. A közkegyelem gyakorlásáról szóló és a 2245/1920. M. E. sz. rendelet 1. §-ának II. pontja értelmében további rendelkezésig alkalmazásban maradt 1919: XV. néptöruény 6. §-ának utolsóelőtti bekezdése alapján nem részesülhetnek kegyelemben azok, akiknek ügyében a bíróság a nem jogerős Ítéletet az említett néptöruény életbelépte után hozta meg. Indokok: I. Az eldöntendő vitás kérdés alapjául szolgáló jogforrás a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1919: XV. néptörvény 6. §-ának utolsóelőtti bekezdése, amely néptörvény 1919. évi február hó 13-ik napján lépett életbe és az 1920:1. tc. 9. §-ában adott felhatalmazás alapján kibocsátott 2245/1920. M. E. számú (lg. Közi. XXIX. évf. 3. szám 135. lap) rendelet 1. §-ának II. pontja értelmébe további rendelkezésig alkalmazásban maradt. Ez a néptörvény, ha a 6. §-ában egyébként megszabott személyi és tárgyi feltételek fennforognak, kegyelemből elengedi 1. az 1918. évi október hó 31. napja előtt bármikor; 2. az 1918. évi október hó 31. napját legalább két évvel megelőzően elkövetett bűncselekmények bűnvádi üldözését abban az esetben, ha a bíróság még nem jogerős ítélettel az 1. alatti esetben hat hónapot; a 2. alatti esetben pedig két évet meg nem haladó szabadságvesztést állapított meg és az ítélet ellen perorvoslatot csak a vádlott javára használtak vagy a terhére használt perorvoslatot utólag visszavonták. A néptörvénynek ezt a rendelkezését a kir. Kúria B.' I. 352/1921. sz. határozatában úgy értelmezte, hogy az előfordult esetben 1914. évi június hó 22-én elkövetett bűncselekmény, amely miatt az alsóbírósági nem jogerős ítéletek egy évi börtönbüntetést állapítottak meg, közkegyelem alá esik, habár a nem jogerős ítéletek a fentebb felhívott néptörvény hatálybalépése után keletkeztek. Ennek következtében az 1920. évi okt. hó 11-én kelt kir. ítélőtáblai ítélet hatályon kívül való helyezése mellett a kir. Kúria a vádlott ellen a bűnvádi eljárást megszüntette. Ezzel szemben a B. II. 2442/1921. sz. kir. kúriai határozat a kir. főügyész semmisségi panasza folytán a kir. ítélőtáblának érdemben az előbb említett kir. kúriai határozattal azonos elvi alapon nyugvó ítéletét megsemmisítette és a kir. ítélőtáblát új eljárásra és határozathozatalra utasította azért, mert a kir. ítélőtábla a vádlottat 1918. évi szeptember hó 17-én elkövetett és az