Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

Büntetőjogi Döntvénytár. 69 elsőfokon két heti fogházzal megtorolt olyan bűncselekmény tekintetében részesítette közkegyelemben, amelyre nézve a kir. törvényszék 1919. évi október hó 24-én, a kir. ítélőtábla pedig 1921. évi március hó 2-án, tehát a közkegyelem gyakorlásáról szóló néptörvény hatálybalépése után hozott nem jogerős ítéletet. E kir. kúriai határozat indokolása szerint az 1919 : XV. néptörvény 6. §-ának első és második bekezdése voltaképen csak a jogerősen kiszabott szabadságvesztés-büntetéseknek közkegyelemből való elengedéséről rendelkezik, ami mellett ugyanennek a törvényszakasznak utolsóelőtti bekezdése kivételt állapít meg, midőn azt rendeli, hogy a törvényes feltételek fennforgása esetében a néptörvény hatálybalépése előtt hozott nem-jogerős ítéletekben megállapított bűncselekményeket is közkegyelemben kell részesíteni. A törvénynek ezt a rendelkezését tehát, minthogy kivétel, szorosan kell magyarázni és a nem jogerős ítéletek korábbi keletkezését is a közkegyelem gyakorlásának olyan feltételéül kell elfogadni, mely kibővítő magyarázatot nem tűr, következésképen e rendelkezés szerint a megszabott egyéb feltételek fennforgása mellett is szorosan csak azok részesíthetők közkegyelemben, akik ellen a néptörvény életbelépése, tehát 1919 február hó 13. napja előtt hoztak még nem jogerős ítéletet. Ezek szerint megállapítható, hogy a felvetett kérdést a kir. Kúria két tanácsa ellentétes elvi alapon oldotta meg, ennélfogva az 59,200 1912. I. M. sz. (I. K. XXI. évf. 12. sz. 411. I.) rendelet 1. §-ának 2. ponlja értelmében jogegységi döntvény hozatalának van helye. II. A közkegyelmi rendelkezések (törvény vagy államfői elhatározás), amelyek bizonyos feltételek közt a bűnvádi üldözést elengedik vagy a bírói ítéletekkel megállapított büntetések végrehajtását részben vagy egészben megakadályozzák, kivételeket állapítanak meg az igazságszolgáltatás rendes menetével szemben. Helyes tehát az idézett B. II. 2442 1921. sz. kir. kúriai határozatnak az az álláspontja, hogy ezeket a rendelkezéseket kivételes természetüknél fogva szorosan kell magyarázni. De a szoros magyarázat oka a közkegyelmi rendelkezéseknek nemcsak kivételes, hanem különleges természetében is rejlik. Amíg ugyanis a törvények rendszerint a meghozataluk utáni időre, esetleg évtizedekre előre szabályoznak bizonyos jogviszonyokat, állítanak fel követendő szabályokat, addig a közkegyelmi rendelkezés az államfő vagy a törvényhozás akaratának valamely az államélet szempontjából fontos esemény alkalmából bekövetkező olyan megnyilvánulása, amely mindig csak az életbeléptét megelőző időkre hat ki s a múltban elkövetett bűncselekményekkel szemben gyakorol megbocsátást.