Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

86 Büntetőjogi Döntvénytár. az a jogi érdek, amely az államhatalmai az általános kivileli tilalom elrendelésére késztette, t. i. hogy az országban lévő közszükségleti cikkek a lakosság részére megőriztessenek, az árúcikkek nagyrészére nézve nem lévén többé veszélyeztetve, ezek az árúcikkek az új rendelet hatálybaléptével elvesztenék azokat a tulajdonságukat, amelyek miatt büntetőjogi védelemben részesültek. Ez a körülmény tehát az 1920: XV. le. 1. §-ban foglalt büntető jogszabály érvényét nem érintvén a fennforgó esetben a Btk. 2. §-a nem alkalmazható . . . * * = Kúria: Azok a rendelkezések., amelyek egyes közszükségleti cikkek legmagasabb árának megállapítására nézve ezidőszerint korlátokat állítanak fel — arra való tekintettel, hogy azok nem módosítják az 4920: XV. tcikkben meghatározott bűncselekmények alkotó elemeit, hanem csupán a törvény alkalmazásának eseteit vonják szűkebb körre — nem szolgálnak a Btk. 2. §. alkalmazásának alapjául (1921. B II. 2718.). 29. Az 1920: XV. tc. 1. §-ának 2. pontjában meghatározott vétség szempontjából az ár kiírása eladás nélkül is már kimeríti az ár követelésének fogalmát. (Kúria 1922 márc. 15. B II. 151 1922. sz. A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. Indokok.... A vádlott védekezése szerint azért nem bűnös, mert a vásárcsarnokban mások is 160 K-ért árúsították a tisztított marhavesepecsenye kilóját, ez az ár megfelelő is volt s mert ezt az árát ő csak kiirla elárúsító helyén, tényleg azonban ilyen húst akkor nem is árult. A panasz alaptalan. : Az uzsorabíróság ugyanis az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság szakvéleménye alapján tényként állapította meg azt, hogy a tisztított vesepecsenye piaci és általános forgalmi ára kicsinybeni eladási ára akkor 92—100 K között ingadozott. Ezzel a lénnyel szemben a vádlottnak az az állítása, hogy ez az ár 150 K volt, figyelembe nem jöhet, az a körülmény pedig, hogy esetleg más mészáros is ilyen árt követelt, tehát szintén elkövette az árdrágító visszaélés vétségéi, a vádlott bűnösségét nem menti. A kir. Kúria az uzsorabíróság álláspontjával egyezően szintén valószínűtlennek tartja azt, hogy a vádlott olyan húsnemű árát is kiírta volna, amelyet nem árusított, de ez a körülmény még valódisága esetében is közömbös, mert az ár kiírása eladás nélkül is már kimeríti az ár követelésének fogalmát s így meg-