Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

80 Büntetőjogi Döntvénytár. bontó, jogrendet zavaró cselekményben. Itt a veszélyesség álta­lánosabb és távolibb, amott esetszerű és jelenvaló. A veszélyességnek az a foka tehát, amelyet az osztályelle­nes gyűlöletre való izgatásnál a törvény előír, a vádlott cselek­ményében nagyon is megvan. Ami azt a védelmi érvelést illeti, hogy a vádlott a valóknak elfogadott kijelentéseivel csak az intézményeket bírálta, ami alkot­mányos országban szabad, s így bűncselekményről, nevezetesen izgatásról, nem lehet szó, a kir. Kúria jogi megállapítása szerint a vádlott az előre bocsátott való tények szerint nemcsak kormány­intézkedéseket bírált, hanem a közviszonyok képét rosszindulatú­lag és hamisan úgy festette a kevéssé művelt, önálló bírálatra alig képes és az élet általános és közös terhétől nyomolt mun­kástömeg elé, hogy ezzel az állítólag lelkiismeretlenül és könyör­telenül szegény-népellenes úriosztályt a legellenszenvesebb szín­ben festette le. A vádlott beállítása szerint az úriosztály — mint veszélyes ellenség — a szegény néptől csak megvetést, gyűlöle­tet érdemel. S vádlott tudta, hogy szavai ezt a gyűlöletet képe­sek és alkalmasak kiváltani abban a tömegben, amelynek tagjai a közelmúlt eseményeinek hatása alatt is állva, az úriosztály ellen könnyen ingerelhetők. A vádlott tehát akarta a munkás­osztályt az úriosztály ellen gyűlöletre izgatni és tudta, hogy ki­jelentéseivel a gyűlölet magvait jó helyen hinti el, azért az alsó­bíróságok bűnösségét helyesen állapították meg. Az alkotmány által biztosított szabad bírálati jog végül nem mentheti a vádlottat, aki nyilvánvalóan a vallásfelekezeti viszálv­keltés célját is szolgálta cselekményével, mert az alkotmány sehol és senkinek nem ád szabadságot arra, hogy ugyanannak az alkot­mánynak jogrendjét és a társadalmi békét veszélyeztesse és fel­borítására oly tudatosan és célzatosan törekedjék, ahogy azt a vádlott tette. Minthogy ezek szerint a semmisségi panaszok minden irány­ban alaptalanok, azokat a kir. Kúria a Bpn. 36. §-ának első bekezdése értelmében elutasította. * * — A Kúria jogkörére 1. BDtár XI. 07. — Az egyenes felhívásra és a célzatra 1. a jelen kötetben 18. és 19. sorszám alatt közölt határozatokat. — A szabad véleménynyilvánítás határaira 1. BDtár XII. 147.

Next

/
Thumbnails
Contents