Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

B ün i előjog i I)ini l vény tár. ismert orvvadászok gyűlölték, meri kötelességét híven teljesítette s a kihágásokat mindig feljelentette, tehát valószínű, sőt kétségtelen az, hogy nem a cselekmény súlyának csökkentését célzó félelem ürügye, hanem a hosszú érlelte meg hennük a gyilkosság gondolatát. Erre mutat a törvényszék ítéletéhen kél tanú vallomása alapján megállapított az a tény, hogy vádlottak a mezőőr megölésének gondolatával már azelőtt is foglalkoztak. A premeditációra nem lehet befolyással az a tény sem, amire a kir. ítélőtábla súlyt helyez, hog\ t. i. nem voltak bizonyosak vádlottak abban, hogy a megölt mezőőr vissza fog-e második körútra térni, amiből a kir. ítélőtábla — tévesen — a dolus eventualisra következtet, mert az erre vonatkozó kétely csak a véghezvitel lehetőségél lette, bizonytalanná, de az sem a szándék határozottságával, sem az előre megfontolással semmi összefüggésben nincsen. Kiemeli végül a kir. Kúria, hogy a kir. ítélőtábla tévesen érteimezi a dolus eventualist, mert az eshetőleges szándék (dolus eventualis) az, midőn a t ettes célja kisebb jogsértésre irányul, de magáévá leszi az esetleg bekövetkezhető súlyosabb jogsértést is. Itt azonban nem erről, hanem arról volt szó, hogy ha a körutat még egyszer nem teszi meg a mezőőr, a gyilkosság nem lesz végrehajtható. A kifejtetteket alapul véve a kir. Kúria a kir. ítélőtábla ítéletét a cselekmény minősítésére és ezzel kapcsolatosan a büntetés kiszabására vonatkozó részében a Bp. 385. §.1.6) pontjában meghatározott semmisségi okból, a Bpn. 33. §-ának első bekezdésére hivatkozással, megsemmisítette s a határozati részben foglaltak szerint ebben a kérdésben is a törvénynek megfelelő ítéletet hozott . . . * * = Az előre megfontolás egyénies személyi tulajdonság; nem osztható a közreműködők között: BDtár VIII. 107., 215., 216.; X. 115.; XIII. 9. v 25. /. Községi képviselőtestület gyűlésén tartott beszéddel elkövetett izgatás osztály ellen. — II. Az alsóbíróság részéről valónak elfogadott tényekből következtetés útján a Kúria állapítja meg, vájjon a nyilatkozat izgatási szándékkal tétetett-e ? — Az izgató beszéd során használt azok a sértő kifejezések, amelyekkel a vádlott a hatóságot illette (Kbtk. 46. §.), beleolvadnak az izgatás tényálladékába. — IV. Az