Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

44 Büntetőjogi Döntvénytár. iiek, ha a felbujtó a felbujtói tevékenységet, s a tettes az elkövetést S az arra vonatkozó szándékot fontolja meg előre. Ebből következik, hogy a szándék oszthatatlanságának elvénél íogva a felbujtónak •előre megfontolt szándéka nyomán, e szándék determináló hatása alatt és e szándékot követőleg keletkezik és bontakozik ki a tettes szándéka. A tettes elhatározásának kezdőpontján már a felbujtó határozott teljesen megérett és kifejlődött s előre megfontolt szándékával találkozik. Ebből következik az, hogyha a felbujtó a tettessel kezdettől fogva együtt tervezi és szövögeti a gyilkosságot és terve egyidejűleg izmosodik határozott szándékká a tetlesével együtt, akit a felbujtó közreműködése visz belé a bűnbe, a tettes ellen lehet csu-. pán a gyilkosságot megállapítani, de a felbujtó ellen nem, mert a felbujtó szándékának már akkor premeditáltnak kell lenni, mikor a felbujtási tevékenységet megkezdi, mert a Btk. 69. 4. s 278. §. egybevetett értelme szerint a felbujtó premeditált szándékkal bírja reá a tettest az ölésre, a reábírt tettes pedig saját mentalitásában ennek folytán keletkezelt s megérlelődött és előre megfontolt, határozott szándékkal hajtja végre a gyilkosságot. Vagyis a felbujtó a reábírási, a tettes pedig az elkövetési szándékot fontolja meg előre. Miután a törvényszék ítéletében ezen jogi elveknek megfelelő, oly tények vannak megállapítva, melyekből kitűnik, hogy a felbujtók ölési, helyesebben Öletési szándéka előbb keletkezett s szilárdult meg a tettes szándékánál s ezt ily pszichikai előzmények alapján beszélték reá a bűntett elkövetésére, törvényesen mondotta ki az elsőbíróság, hogy vádlottak irányában a felbujtói premeditáció fennforog. A kir. ítélőtábla az előre megfontolt szándékot azért nem állapította meg, mert a felbujtókban az ölés gondolatát a félelem váltotta ki, ami azért keletkezett, mert attól tartottak, hogy a fa ellopását a mezőőr észrevette s őket emiatt fel fogja jelenteni. Ha a kir. ítélőtábla tényekre támaszkodva azt állapította volna meg, hogy erősebb érzelmek zavarták meg vádlottak higgadt gondolkozását, akkor helyes volna ítélete. A kir. ítélőtábla által megállapított tény azonban az érzelmek pszichológiája szerint csakis annak feltevésére jogosít fel, hogy vádlottak a feljelentéstől féltek, helyesebben emiatt aggodalmuk volt. Ez azonban oly kis jelentőseim kedélyhullámzás volt, mely az értelem nyugodt s higgadt munkáját nem befolyásolhatta. Kétségtelenül vannak a félelemnek oly erősségű fokai, melyek nemcsak a premeditációt zárják ki, hanem a beszámíthat óságot is kétessé teszik. Ilyen a rémület, midőn legfontosabb életjavainkat közvetlen, hirtelen s nagy veszély támadja meg. A feljelentéstől való félelem azonban tá\oli, bizonytalan, nem is valószínű eseményre vonatkozott s így az nem zavarhalta meg az előre megfontolás értelmi munkáját s pedig annál ke\ésbé, mert a törvényszék ténymegállapítása szerint a két felbujtó a mezőőrt, mint