Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

26 Büntetőjogi Döntvénytár. ban a tót nemzetiségű kisebbség tagjai előtt imádkozott a maggar állammal háborúban álló oroszokért és csehekért és azokat testvéreknek mondta olg időpontban, midőn a csehek Maggarország egész felső vidékéi megszállották. (Kúria 1821 aug. 30. B I. 17101921. sz.) A kir. Kúria: A kir. tábla ítéletét a Bp. 385. §. 1. a) pontjában meghatározott okból megsemmisíti és a vádlottat bűnösnek mondja ki a Btk. 172. §. 2. bekezdésében meghatározott és az 1912 : LXIII. tc. 19. ^-a szerint minősülő izgatás bűntettében... Indokok: A kir. tábla ítélete ellen a kir. főügyész a Bp. 3S5. §. 1. a) pontjára való hivatkozással azért jelentett be semmisségi panaszt, mert szerinte a vád tárgyává tett cselekmény bünteiendő cselekmények tényálladékát valósítják meg. ... A Btk. 172. §, 2. bekezdésében meghatározott izgatást ugyanis az követi el, ki a közbéke megzavarására alkalmas, vagyis gyülekezetnek tekinthető többség hallatára oly kijelentést tesz, amely valamely nemzetiség tagjaiban a másik ellen az ellenséges érzület, a gyűlölet felkeltésére alkalmas. E szerint nem is szükséges az erre való egyenes felhívás, hanem elegendő az alkalmas helyen és illetve .alkalmas többség előtti alkalmas kijelentés, valamint a tettesben az a tudat, hogy t kijelentésével az ellenséges indulatot felkelteni képes leend. Épen ezért nem ismérve ezen bűncselekménynek a gyűlölet kiváltására irányuló célzat sem. Az adott esetben a törvény által megkívánt összes tényálladéki elem fennforog. A vádlott ugyanis egy magyar városban a tói nemzetiségű kisebbség tagjai előtt imádkozott a magyar állammal háborúban álló oroszokért és csehekért és azokat testvéreknek mondta, hozzá még oly időben, midőn a csehek Magyarország egész felső Aidékét megszállották. Ebből pedig nyilvánvaló, hogy a vádlott a vallás örve alatt politikailag azonosította mását az ország ellenségeivel: ezeknek érdekeivel és érzületével. Minthogy pedig az oroszok és csehek akkor Magyarországgal és a magyarsággal szemben minden kétséget kizáróan ellenséges indulattal viseltettek: ennélfogva nyilvánvaló, hogy a különben szintén tót nemzetiségű vádlott is, aki a csehek által megszállott területen bir illetőséggel, ugyanazzal az ellenséges érzülettel volt a magyarság ellen, mint azok, akiket ő magyar területen oly annyira pártfogásába vett. És ezt az ő ellenséges érzületét akarta a vádlott a szintén tót nemzetiségű hallgatóságának lelkületébe belevinni, mely eljárása, ha sikerül, mint ahogy részben sikerült is, igen alkalmas voli arra, hogy az addig a magyar hazá-