Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

Büntetőjogi -Döntvénytár. 11 ból nagymennyiségű dohányárút vásárolt és az árút magasabb áron többeknek megvételre kínálta. — //. Az a körülmény, hogy a pénzügyi .halóság a dohányárúval elkövetett üzérkedés miatt jövedéki kihágás címén már megbüntette a vádlottat, nem szünteti meg az árdrágító visszaélés miatt fönnálló büntetőjogi felelősséget. (Kúria 1921 nov. 23. B. II. £848/1924. sz.> A kir. Kúria: ... A semmisségi panaszt elutasítja... indokok: ... A Bp. 385. §-ának 1. b) pontja alapján emelt panasznak indoka az, hogy a vádlottnak cselekménye legíöljebb az 1920: XV. tc. 1. §-ának 4. pontjában meghatározott vétségnek kísérletét állapítja meg, mert a vádlott a dohányárút csak kínálta eladásra ismerőseinek. A panasz alaptalan, mert a vádlottnak az uzsorabíróság által megállapított az a cselekménye, hogy nagymennyiségű dohány, cigaretta- és szivarárút vett s azt többeknek — így R. Sándornak körülbelül 50—60,000 K értékű árút — megvételre kínálta, mintegy 2000 K értékű mennyiséget pedig S. Sándornak eladás végett át is adott, már kimeríti az üzérkedés fogalmát. Ez az üzérkedés pedig alkalmas is volt árdrágításra, mert nyilvánvaló, hogy a vádlott a dohányárúkat^ amelyeknek nagyrészét egy vidéki dohánytőzsdéből, tehát az állam által megállapított áron vette, ennél az árnál drágábban akarta eladni... Minthogy a vádlottnak ez az üzérkedő közbenső kereskedése a dohányárúknak a fogyasztóhoz juttatása végett nemcsak hogy szükséges nem volt, hanem a dohányegyedárúságra vonatkozó jogszabályok által tiltott is volt és minthogy a vádlott ilyen korlátozott forgalmi közszükségleti cikket e korlátozások megszegésével nyerészkedés végett szerzett be, nem téves az uzsorabíróságnak az a megállapítása, hogy a vádlottnak cselekménye az 1920: XV. tc. 1. §-ának úgy 4., mint 6. pontjába is ütközik és az ott meghatározott árdrágító visszaélésnek befejezett vétségét állapítja meg.. . Az a körülmény, hogy a vádlottat a szóbanforgó dohányárúkkal való üzérkedés miatt a pénzügyi hatóság már megszüntette, a jelen bűnügyben való ítélkezésre befolyással azért nem bír, mert a jövedéki büntető eljárás célja az állam pénzügyi érdekeinek, az uzsorabírósági eljárásnak célja pedig a fogyasztóközönség érdekeinek védelme lévén nyilvánvaló, hogy a vádlottnak cselekménye mindkét érdeket megsértette s így a vádlott a