Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)
Büntetőjogi Döntvénytár. 127 gyűlésen, á több mint száz jelen volt tanítóhoz és tanárhoz azt az egyenes felhívást intézte s illetve a K. Lajos által előlerjesztett e felhívást, ahhoz hozzájárulva Z. Jenő az azt követő felszólalásában tudományos alapon is támogatta, hogy a tanítók és tanárok, mint a szakszervezet tagjai határozatban jelentsék ki, hogy az iskolákban a vallás többé ne taníttassék, ami a felhívás értelmében megtörténvén, a vallásoktatás már másnap az összes iskolákban egészen a diktatúra bukásáig megszünteltetett. Való tényként állapíttatott meg továbbá még az is, hogy a szóbanforgó indítvány előterjesztésével kapcsolatban Z. Jenő vádiolt még azt a kijelentést is tette, hogy ő ezért egész életében küzdött és hogy ez lesz életének legszebb napja. K. Lajos vádlott pedig ugyanakkor azt mondta, hogy a vallás butít, az butaság és marhaság. Ezen irányadó való tényállásból a kir. Kúria is azt a következtetést vonta le, hogy mindakét vádlott gyülekezeten, nyilvánosan, szóval a törvény elleni engedetlenségre hívta fel a jelen voltakat. Mert bár igaz az, amit ide vonatkozóan Z. Jenő mond, hogy t. i. az alsóbírósági ítéletekben felhívott rendeletekben a vallás kötelező tanításáról nincsen szó, ámde annál határozottabban rendelkezik erről az 1868: XXXVIII. tc. 11. és 55. §-a, valamint az 1907 : XXVII. tc. 16. §-a. Az izgatás törvény szerinti tényálladékának helyreállítása szempontjából pedig csakis ez a lényeges, hogy az izgatás valamely ,fennálló törvényes rendelkezés ellen irányuljon. A Btk. 172. §-a első bekezdésének alkalmazhatására teljesen elegendő és kimerítő fenti tényállás bűncselekményi jellegén pedig mit sem változtat sem Z. Jenőnek az a védekezése, hogy ő izgatási célzat nélkül, csupán tudományos alapon tárgyalta az iskolának és egyháznak szétválasztását, sem pedig lí. Lajosnak az az érvelése, hogy ő a munkástanácsnak előzően meghozott határozatát egyszerűen csak kihirdette, tehát nem is a saját elhatározását közölte a jelen voltakkal. Mert hiszen az izgatás nem célzatos bűncselekmény, hanem teljesen elegendő, hogy a vádlottak tudatosan, tehát szándékosan oly tartalmú egyenes felhívást intéztek legyen a gyülekezethez, mely a törvény elleni engedetlenségre való reábírásra alkalmas volt. Hogy pedig ez megtörtént, az az adott esetben kétségen felül áll, mit egyébiránt az a tény is bizonyít, hogy az iskolák vezetői már másnap a vallásoktatást tényleg beszüntették. Ha pedig a felhívásnak ez az alkalmas volta fennforgott, akkor teljesen közömbös, vájjon Z. Jenő tudományos előadás keretében intézte-e ezt a felhívást a hallgatóságához vagy nem, sőt minél jobban volt megokolva a felhívás és minél meggyőzőbb volt az, annál biztosabb és annál izgatóbb volt annak a