Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

Büntetőjogi Döntvénytár. hatása. És bűnössége szempontjából nem kevésbé, közömbös K. Lajos vádlottnak az a védekezése is, hogy ő csak a munkástanács kívánságát teljesítette, annak a határozatát hirdette ki. A törvény ugyanis egyáltalán nem kívánja meg, hogy az izgató felhívás a tettesnek saját eredeti gondolata legyen. Teljesen elegendő az izgatásra alkalmas felhívás és legföllebb bűnrészesévé válik a tettesnek az, akinek az akaratából, vagy megbízásából a felhívás történik. Az sem döntő a vádlottak bűnösségére nézve, hogy azon a gyülekezeten jelen volt tanítók és tanárok a vallástant nem tani tották az iskolákban, mert a fentebb hivatkozott törvények a vallás kötelező tanítását elrendelvén, az iskolák vezetőinek hatáskörébe tartozott gondoskodni a törvény helyes végrehajtásáról. Ezek a vezetők pedig a gyülekezeten jelen voltak és a már másnap beállott eredmény eléggé bizonyítja, hogy mennyire tőlük függött a vallásoktatás meg- vagy meg nem engedése. Az a tény pedig, hogy egyes külföldi államokban a hitoktatás az iskolákból tényleg ki van küszöbölve, egyáltalán nem mentesítheti a vádlottakat, mert az adott esetben nem arról van szó, vájjon szervezeti, vagy tudományos szempontból mi volna helyesebb; a vallásoktatás az iskolákban, vagy azokon kívül; hanem egyedül lényeges az, hogy van-e érvényes törvényünk, mely a hitoktatást az iskolák teendői közé utalja vagy nincs? A fentebbiekből pedig kétségtelen, hogy van ilyen törvényünk. A törvény pedig kötelező erejű és aki ezen kötelező erő elleni engedetlenségre izgat, egyenes felhívást intéz, ez a Btk. 472. §. első bekezdésének hatálya alá esik még akkor is, ha az illető, amint ezt magáról Z. Jenő is állítja, egyébként istenfélő, vallásos ember és a szétválasztás szükségessége neki tudományos meggyőződése. Az alsóbíróságok tehát helyesen állapították meg a vádlottak bűnösségét, miért is a Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapított semmisségi panaszokat, mint alaptalanokat, a Bpn. 36. §-a értelmében el kellett utasítani . . . = Nem a törvény vagy rendelet bírálata, hanem az ellene való bujtogatás esik a 172. §. első bekezdése alá : BDtár V. 146.