Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

100 Büntetőjogi Döntvénytár. tenni nem lehet... Ezt a célt kívánja szolgálni az árdrágító visszaélésekről előterjesztett törvényjavaslat eseteb. Az igazságügyi bizottságnak a nemzetgyűlés elé terjesztett jelentése szerint «úgy látja a bizottság, hogy a gazdasági éleinek forgalmi ága a legbetegebb, ami a visszaéléseket illeti, mert bár a termelési ág talán még válságosabb helyzetben van, betegségének okai inkább tárgyi természetírek, különösen ami az ipar illeti, melynek nyersterménylerületei jobbára elvesztek ... A gyógyítás tehát leginkább a közvetítés, az árúforgalom területén szükséges ... A javaslatban hat cselekménycsoportba (lényálladéki csoportok) sorolt visszaélések tehát csak a termelés és különösen a forgalmi életben előfordulható mesterséges árfokozás». A törvény javaslatának a 9. §-ra vonatkozó indokolás szerint pedig «a javaslat szükségesnek tartja, hogy a gazdasági élettel oly szoros kapcsolatban álló eme bűncselekmények elbírálásánál fokozzuk az ítélkezés alaposságát és szakszerűségét azáltal, hogy az ítélkezésben az őstermelés, az ipar és a kereskedelem érdekének képviselői is részt vegyenek; ezek fogják támogatni a hivatásos bírót e gazdasági vonatkozású visszaélések elbírálásánál irányadó szakszerű szempontok kellő értékelhetése érdekében)). Úgy a javaslat büntető rendelkezésein és az egyes bűncselekmények elnevezésein (ártúllépés, árúuzsora, árdrágító üzérkedés, árúelvonás, árúcsempészet), mint a javaslat indokolásán és az igazságügyi bizottság jelentésén jellegzetes vonásként húzódik át a gazdasági élet viszonyaira való utalás. Az őstermelés, az ipar és a kereskedelem terén tapasztalt visszaélések megszüntetése volt tehát az a társadalmi érdek, amelynek védelmére a törvényt megalkották. Ebbe a keretbe illesztették be a nemzetgyűlésen az 1. ^-hoz előterjesztett indítvány alapján a munkabéruzsorárol szóló 3. pontot. A javaslat tárgyalása alkalmával ugyanis Cs Endre nemzetgyűlési képviselő azt kifogásolta, hogy a javaslatban egyetlen egy olyan szakasz nincs, mely a szállítók és fuvarosok ártúllépését büntetné, G. Gaszton pedig arra utalt, hogy a munkabérek emelkedése úgy az ipar és kereskedelem, mint a mezőgazdaság terén magát a termelést veszélyezteti s olyan emberek, akiknek semmi előtanulmányt végezniök nem kellett, az egyszerű mezőgazdasági vagy legegyszerűbb ipari munkáért olyan munkabért követelnek, mely sokszorosan felülmúlja az egész intelligencia viszonylagos keresetét. Az akkori igazságügyminiszler e két felszólalás behatása alatt terjesztette elő módosítását, mely az J. §. 3. pontjaként munkabéruzsora elnevezéssel került a törvénybe. Hogy ez a rendelkezés az 1. §. 2. pontjában szabályozott árúuzsorához hasonlóan szintén gazdasági alapon áll, kitűnik abból.