Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

Büntetőjogi Döntvénytár. A második helyen említett ügyben a sértett felesége vérhas tünetei között betegedett meg; a napszámos foglalkozású sértett, aki tanyán lakolt, Gyulára ment be orvosért, hármat is keresett a lakásán eredménytelenül s csak ezután kereste föl a vádlottat. A sértett a saját maga által felfogadott és fizetett kocsin lakására szállítván az orvost, már a vizsgálat alatt kérte, hogy díját szabja alacsonyra, mert ő nagyon szegény ember (20— 30 K napi keresményből él). Az orvos a vizsgálat után, (amely mintegy 10— 15 percig tartott) azt mondotta, hogy ha beoltja a beteget7 akkor 600 K-t kell fizetni, oltás nélkül pedig 500 K-t. Miután a sértett hiába ismételte, hogy szegény ember s az orvos'az oltási szükségesnek találta, a sértett beleegyezett az oltásba és két szomszédjától kért kölcsön pénzt, hogy az orvost kifizethesse. Már ezekből az esetekből is nyilvánvaló, hogy az orvost igénylő fél igenis lehet szorult helyzetben. Szorult helyzet alatt egyébként a kir. Kúria állandó gyakorlata szerint nemcsak a fél vagyoni helyzetének szorultsága érthető. A helyzetek ((szorult)) voltát egyáltalában nem szünteti meg az 4 876: XIV. tc. 48. §-ára hivatkozással említett az a lehetőség, hogy a fél megtagadhatja a túlmagasnak talált honorárium kifizetését, mert a fél ezzel kiteszi magát nemcsak a bizonytalan kimenetelű perrel járó kellemetlenségeknek s esetleges újabb költségeknek, hanem annak a veszélynek is, hogy újabb baj esetében az illető orvos segítségének kikérése nehézséget okozhat. Az ettől való félelem pedig különösen olyan helyen, ahol csak egy vagy kevés orvos van, már egymagában is alkalmas a szorult helyzet fogalmának megvalósítására. De ezenfelül lehetnek olyan orvosok is, akiket nem hatnak át az orvosi etika tiszteletreméltó követelményei és a segélynyújtást aránytalanul magas honorárium előzetes lefizetésétől teszik függővé. Ilyen eljárással szemben azután az 1876: XIV. tcikk 48. §-ára alapított jog teljesen illuzóriussá is válhatik. Mindezek szerint tehát az orvosi segélynyújtással való vonatkozásban nemcsak lehetséges, hogy a beteg szorult helyzetben levőnek tekintessék, hanem a fél szorult helyzetének, egyenesen legkirívóbb esetei azok, amelyek itt előfordulhatnak, ilyen például, ha a beteg életveszélyben forog és ennek folytán sürgős orvosi beavatkozásra van szükség. VIII. Végül most már csak azzal a kérdéssel kell foglalkoznia a jogegységi tanácsnak, hogy az orvosi munkateljesítménnyel vonatkozásban megfelelően alkalmazható-e az 1920: XV. .tcikk 1. §-ának 3. pontja abból a szempontból, hogy ez a működés, vagy szolgáltatás és az érte követelt ellenszolgáltatás fogalma — tekintettel az orvosi munka különleges természetére — eltűri-e