Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

Büntetójögi Döntvénytár. 91 az orvosi munka számszerűen korlátozott, mintegy díj szabásszerű értékelését. Szükséges erre bővebben kitérni a szóbanforgó ügyek egyikében kért szakvélemény idevonatkozó része miatt. A B II. 1653/6/1924. számú ügyben ugyanis a kir. Kúria rendeletére az uzsorabíróság szakvéleményt szerzett be s minthogy e vélemény szerint az orvos által követelt 500 K honorárium «nagyon méltányos)) volt, a vádlottat ez okból felmentette, amely ítélet elsőfokon jogerőre is emelkedett. A szakvélemény többek között a következő kijelentéseket foglalja magában : «a magánorvos, akit nem kötelez semmiféle díjszabási szabályzat, az 1920. évben általánosságban tetszésszerinti díjazást igényelhetett orvosi közreműködéseért)), «a magánorvos e teljesen szabad díj megállapítási joga megfelel az 1876: XIV. tc. 48. §-a betűjének és szellemének is» és végül «az orvos csak törvényadta jogával él, amikor semmiféle korlát által nem feszélyeztetve, megállapítja segítsége díját)). A jogegységi tanács ezt az érvelést helytállónak el nem ismerheti, mert igaz ugyan, hogy az 1876: XIV. tc. 48. §-a értelmében ((magánorvos díjazása kölcsönös megegyezéstől függ, hogy ilyen létre nem jött, peres esetekben szakértők meghallgatásával a bíróság határozza meg a díjat, amelynek a legkisebb mértéke az egész országra kihatólag azonban, tekintettel a városok és községek különböző viszonyaira, fokozatosan a belügyminiszter által állapíttatik meg)), és igaz ugyan az is, hogy a 135,000/1900. B. M. számú (1900. évi Rend. Tára II. kötet'698. 1.) rendelet a magánorvoslás díjazása legkisebb mértékének megállapításáról szól s így csak lefelé, de nem felfelé van korlátozva, s végül igaz ugyan, hogy jelenleg nincs hatóságilag jóváhagyott magánorvosi díjszabás, de minclebből egyáltalában nem következik az, hogy a mai rendkívüli viszonyok között a magánorvos jogkövetkezmények nélkül tetszésszerinti díjazást követelhetne. A háború előtti rendes időkben sok oly tevékenység volt szabad és korlátozás nélküli, amelyre nézve most büntetőjogi korlátok és következmények állanak fenn. Ilyen — büntetőjogi vonatkozású — korlát az 1920: XV. tc. Az orvosok túlnyomó nagy többségével szemben nem volt és nincs szükség erre a korlátra, mert követeléseik tekintetében korlátot szab számukra az orvosok etika, amelynek szabályaitól áthatva az orvosok rendszerint és minden időben betegeik vagyoni viszonyaihoz mérten és méltányos összegben állapítják meg díjazásukat, jelentékeny díjengedményeket adnak a szűkös viszonyok között élő egyéneknek, sőt a szegényeket igen gyakran ingyen is gyógyítják.