Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

Büntetőjogi Döntvénytár. 89 jogilag szervezett összességüknek: az államnak is közérdeke úgy országvédelmi, mint nemzetgazdasági szempontból. Ez az elv jut kifejezésre a közegészségügy rendezéséről szóló 1876: XIV. tc.-ben is, amelynek 1. §-a kimondja, hogy a a közegészségügy vezetése az állami igazgatás köréhez tartozik, 47. §-a pedig azt, hogy az orvos működésére nézve az állam ellenőrzése, alatt áll. Nem fér tehát kétség ahhoz, hogy az emberek egészségének fenntartására vagy helyreállítására, a halálozási számarány csökkentésére irányuló orvosi tevékenység: közszükséglet kielégítésére hivatott munkateljesítmény. Ehhez járul, hogy a gyógyszerekre a hatóság részéről megszabott árnak túllépése az 1920: XV. tcikk 1. §-ának 1. pontja alapján kétségtelenül megtorlás alá esik, ámde a betegek részére nyújtott ez a védelem illuzóriussá válnék s a törvénynek a közszükséglet összes nemeit átfogó közérdekű hivatását gyökerében támadná meg az, ha az orvosi munkateljesítmény tekintetében, amely lehetővé teszi azt, hogy a beteg polgárok a nékik szükséges gyógyszerekhez' hozzájussanak (pl. orvosi vizsgálat és gyógyszerek rendelése) a törvény által nyújtott védelem nem terjedne ki. VII. Azzal a tényálladéki elemmel, amely szerint a szóbanl'orgó vétség csak a másik fél ((szorult helyzetének kihasználásával)) követhető el, szintén kell foglalkozni, mert az egyik bűnperben azt az érvelést is használták, mintha szorult helyzet megállapíthatása orvosi segély igénybevétele esetében már eleve ki volna zárva annak folytán, hogy a beteg válogathat az orvosok között s amennyiben a választott orvos által követelt díjat sokalná, megfizetését megtagadhatja, mely esetben azután peres úton a bíróság fogja a díj összegét megállapítani. (1876: XIV. tc. 48. §.) Ezzel az érveléssel szemben reá lehet mutatni mindenekelőtt arra, hogy előfordulhatnak esetek, amikor a beteg nincs abban a helyzetben, hogy válogasson orvosok közölt, még pedig azért, mert több orvos nem is áll rendelkezésére. A jelen döntés alapjául szolgált mindkét ügybén is ez az eset forgott fenn. Az első* helyen említett ügyben a beteg gyermek az apa vallomása szerint erős görcsöket kapott, roszul lett; minthogy a beteg lakhelyén orvost nem találtak (a községi orvos nem volt otthon, a beteg gyermek anyja, aki nagyon meg volt ijedve, mert egy másik gyermeke, akihez kellő időben orvosi segély nem érkezett, hasonló körülmények között előzőleg meghalt, a ref. lelkészt kérte, hogy telefonáljon a szomszéd községbe orvosért. A telefonhoz először nem is a vádlott orvost hívták, hanem egy másikat, minthogy azonban ez sem volt otthon, azért jött ki a beteghez a vádlott.