Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

Büntetőjogi Döntvénytár. 77 anyagi igazság felső fokon való' érvényesülésének princípiuma is. A Bp. 385. §. 3. pontja szerint ugyanis csak a Btk. 92. §. vagy a Kbtk. 21. §-ának téves alkalmazása vagy nem alkalmazása miatt van perorvoslatnak helye. Ha már most a bíróság enyhébb büntetési nemben szabja ki a büntetést, s tévesen a 66. §. második bekezdésére alapítja a büntetés kiszabását, holott tulajdonképen a Btk. 92. §-át kellett volna alkalmazni, a közvádló nem élhet semmisségi panasszal, mert a 92. §. alkalmazva nincs. Ha pedig a Btk. 92. §-át alkalmazta a bíróság akkor, mikor a Btk. 66. §. második bekezdése alapján kellett volna az enyhébb büntetési nemre átmenni, a vádlott esik el a perorvoslattól. Következik ebből, hogy a kísérlet büntetésének a törvény a büntetés kiszabására vonatkozó rendszerének megfelelő megállapítása csak a fent kifejtett elvek szerint lehetséges, s a Btk. 385. §. 3. pontja alapján a büntetés kiszabása körül elkövetett hibák csak akkor lesznek felső fokon orvosolhatók, ha élesen elhatárolja az ítélet a kifejtett elvek szem előtt tartásával azt, hogy az enyhébb büntetési nem a Btk. 66. §. második bekezdése alapján a kísérlet kisebb, enyhébb foka miatt, vagy azért alkalmaztatott, mert a bűnösség fokára befolyással bíró nyomatékos, vagv nagvszámú enyhítő körülmények forognak fenn (Btk. 92. §.) Ezen elvi szempontokat előre bocsátva, melyek a dolog természetének megfelelőleg a bűnsegélyezésre is alkalmazandók, miután jelen esetben előrehaladottabb volt ugyan a kísérlet, de a kir. ítélőtábla az ő megítélése szerint nyomatékos enyhítő körülményeket látott fennforogni, annyiban törvényes volt az ítélete, hogy a Btk. 92. §. alapján s nem a Btk. 66. §. második bekezdése alapján szabott ki börtönbüntetést. A kir. ügyésznek a Bp. 385. §. 3. pontja alapján bejelentett semmisségi panasza azonban alapos, mert a kir. ítélőtábla által felhozott enyhítő körülményekkel szemben a vádlottak terhére az a kitartás, melylyel tervük mellett megmaradtak, s az a ravasz tervszerűség, melylyel a cselekményüket előkészítették, olyan nyomatékos súlyosító körülmények, hogy a büntetőtörvény kivételes esetekre szánt 92. §. alkalmazására nincs törvényes alap. Ekként a Bp. 385. §. 3. pontjában meghatározott semmisségi ok forogván fenn, a kir. Kúria a kir. ítélőtábla ítéletét S. Pál és S. Sándor vádlottak főbüntetésére vonatkozó részében, a Bpn. 33. §-ának első bekezdése alapján megsemmisítette s a nevezett vádlottakat bűnösségüknek s a kísérlet fokához képest a Btk. 66. §-ának második bekezdése alapján a büntetési tétel minimumán alól ítélte el öt-öt évi fegyházbüntetésre, mert az enyhébl^ büntetési nem alkalmazását sem a bűnösség fokára befolyással