Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

Büntetőjogi Döntvénytár. nyugalmát veszélyezteti (Btk. 153. §-a) ; a harmadik pedig a jogtalan toborzásban nyilvánul meg. (Btk. 161. §-a.) A lázadásnak első és második alakjánál lényeges tényállatiéki mozzanat a csoportosulás. Az alatt oly gyülekező embertömeg értendő, amely a benne rejlő, az első esetben az alkotmányos jogrend megzavarására, a .második esetben pedig az állampolgárok békéjének megbontására alkalmas erővel a saját akaratát törekszik törvényellenesen érvényesíteni. Az államhatalom ellen irányuló lázadás célja anélkül, hogy az államhatalmat teljesen megbénítaná, hogy annak törvényes 'képviselőit a hivatásuk gyakorlásától teljesen megfosztaná, az, hogy az országgyűlést, vagy a kormányt erőszakkal, vagy veszélyes fenyegetéssel hivatásának szabad gyakorlatában akadályozza, vagy valaminek elhatározására, valamely intézkedésre, vagy valaminek elhagyására kényszerítse. A polgárok valamelyik osztálya, nemzetisége vagy hitfelekezele ellen irányuló lázadás célja pedig ezeknek fegyveres megtámadása. Ném érintve ezúttal a Btk. 156. és 157. §-aiban a lázadás előidézésére létrejött szövetségre vonatkozó s a vitás kérdéssel nem kapcsolatos rendelkezéseit, a lázadás bűnteltére a Btk. 134. S-ában megjelölt módon intézett vagy terjeszteti egyenes felhívás a Btk. 158. §-a szerint külön bűncselekmény, amely siker esetén íelbujtásként, anélkül enyhébben büntetendő. Ezt az előrebocsátott joganyagot vizsgálva nem lehet kétséges, hogy az államhatalom elleni lázadás, mely az állami élet jogrendes működését zavarja meg, létező törvényes országgyűlést, hivatalában levő törvényes kormányt feltételez. Már pedig a közismert történeti események egymásutánjából nyilvánvaló, hogy a bolseviki tanok érvényesítéseért zendülő tömegerő már jóval előbb magához ragadta a magyar állam hatalmát, nevezetesen a törvényhozást és a,kormány- és a bitorolt hatalmat a magyar állami és társadalmi élet minden pontján érvényesítene. Amikor az államhatalom már teljesen a bitorlók kezében volt, ezek csak akkor kezdették meg az úgynevezett vöröshadseregnek kényszerrel és veszélyes fenyegetéssel való tovább szervezését, amire nézve sajtó útján és egyéb, a nagy nyilvánosságnak megfelelő módon, felhívásokat bocsájtottak ki. Abból a történeti tények sorrendjének megfelelő megállapításból következik és lerögzíthető, hogy az úgynevezett vöröshadseregbe való belépésre történt nyilvános felhívásoknak nem az volt a célja, hogy ennek a vöröshadseregnek felhasználásával az akkor már nem is létező. törvényes kormány a hivatásának szabad gyakorlatában akadályoztassék. vagy valaminek elhatározására, valamely intézkedésre, vagy valakinek elhagyására kény-