Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

Büntetőjogi Döntvénytál. szeríttessék, hanem az. hogy az úgynevezett tanácsköztársaság kalandor vezetői, a már korábban magukhoz ragadott államhatalmat s az állampolgárok felett bitorolt uralmakat, a vöröshadsereg erejével megtarthassák és azt a külellenséggel szemben is megvédhessék. S ha a vöröshadsereg a közhatalmat bitorlók belső ellenségének, az esetleges ellenforradalomnak leverésére állíttatott volna is lel. ami a történeti tények szerint csak másodrendű célzat lehetett, ez nem a polgárok valamelyik osztályának, nemzetiségének vagy hitfelekezetének bizonyos meghatározott esetben való fegyveres megtámadására, hanem általában a forradalmi tömegen kívül álló egész magyar társadalomnak osztály-, felekezeti, nemzetiségi különbség nélkül való állandó féken tartására irányult, vagyis végeredményében szintén a törvényellenesen bitorolt állami hatalom megtartásának biztosítását célozta. Hogy ez így van, vagyis hogy a vöröshadsereg toborzásának szervezésének bevallott célja az volt, hogy az úgynevezett proletárdiktatúrát a külellenség ellen megvédje, annak bizonyítékai a hadseregnek a már akkor felvonult külellenséggel vívott harcai, amelyek a vöröshadsereg letörésével végződtek s ennek folytán a proletárdiktatúra is megbukott. De emellett bizonyít az a tény is, hogy a proletárdiktatúrával nem rokonszenvedő magyar társadalmi osztályok fékentartására, a megfélemlítettek néma megadásának és kikényszerített nyugalmának megőrzésére, a polgári társadalom zsarnoki elnyomására akkor már külön terrorcsapatok és vörösőrségek szerveztettek és a társadalom sok szerencsétlenségének, sérelmének legnagyobb részét ezek okozták. Ezek szerint, bár a vöröshadsereg a magyar alkotmány szerint nem volt törvényes alakulat, az tehát a Btk. 152—165. §-aiban említett csoportosulás fogalma alá vonható, mégsem lehet jogilag megállapítani azt, hogy a szóbanforgó esetekben a vöröshadseregbe való belépésre történt nyilvános felhívások a Btk. 153. §-ában meghatározott és a 155. §. szerint minősülő lázadás bűntettének elkövetésére vonatkoztak. A Btk. 158., illetve 134. §-a ugyanis nemcsak nyilvános, hanem egyenes felhívásról szól, annak jogi megállapításához pedig a Btk. 152—155. §-aiban körülírt törvényes fogalmaknak megfelelő, cselekedetek elkövetésére intézett világos, megkülönböztető és a célt megjelölő felszólítás szükséges, ami pedig a vitás kérdés alapjául szolgáló ténymegállapításokból, következésképen a döntésre felvetett kérdésből is teljesen hiányzik, s azt a vöröshadseregbe való belépésre vonatkozó általános hangon tartott rendelet- és falragaszszövegekre alapított feltevések nem pótolhatják és így nem is szolgálhatnak alapul eme lényeges jogi alkotó elem megállapítására.