Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

Büntetőjogi Döntvén y i á i A székesfehérvári kir. törvényszék a vádat alaposnak találta, a vádlottat annak értelmében bűnösnek mondotta ki s megfetelő büntetésre ítélte, mert caz ú. n. vöröshadsereg a törvénytelen uralom fenntartása érdekében szerveztetett és pedig azért, hogy a proletárdiktatúra a magyar alkotmányban foglalt és az ez által törvényileg védett társadalmi osztályokat, az alkotmány által elismert és bevett keresztény bitfelekezeteket, valamint az alkotmányban fektetett fennálló rendet, nemkülönben a magyar nemzetiséget fegyveresen megtámadja)). A vöröshadsereg köztudomás szerint rablást, pusztítást, személyek elleni erőszakot követett el. A budapesti kir. ügyész pedig M. E.-t ugyanazon §-ok alapján azért vádolta lázadás bűntettével, «mert nagy nyilvánosság mellett a poslaaltiszteket a vöröshadseregbe való belépésre szólította fel azzal, hogy mindenki menjen a vöröshadseregbe, most már a győzelem a miénk, az orosz testvérek már jönnek .. . rövid ido múlva itt lesznek. Az az ember, aki nem akar beállani, állását veszíti . . . nem fog enni kapni ...» A vád szerint a vádlottnak ez a nyilvános egyenes felhívása oly csoportosulásra célzott, «mely a kommunista-rendszer erőszakos fenntartására és a íanácsköztársaság belső ellenségeinek, az ellenforradalmároknak fegyveres megtámadására irányult, ezt a célját rablásokkal, pusztításokkal, személyek elleni erőszakkal el is érte, s a vádlott felhívására többen belépvén a vöröshadseregbe, a csoportosulás meg is történt, a zsolczai ütközetben a postás, vörösezredből 38ü-an elestek.)) A budapesti kir. büntetőtörvényszék ezt a vádat alaptalannak találta, a vádlottat felmentette azért, «mert a főtárgyalás adatai nem szolgáltatlak bizonyítékot arra nézve, hogy a vöröshadsereg felállításának és szervezésének célja a polgárok valamelyik osztályának, nemzetiségének, vagy hitfelekezetének fegyveres megtámadása volt volna és mert a vöröshadsereg köztudomás szerint azért szerveztetett és állíttatott fel, hogy a tanácsköztársaságot a külellenségek, szerbek, csehek és oláhok támadása ellen fegyveresen megvédje.» Ezen ítéletek elvi ellentétessége következtében az 59,800 4912. I. M. számú rendelet 1. §-a 2. pontjának második tétele szerint jogegységi döntvény hozatalának van helye. II. A kir. Kúria büntető jogegységi tanácsa a fentebbi elvi kérdést a rendelkező rész értelmében döntötte el. E döntés okai: A Blk. IV. fejezete a lázadásnak három alakját nyilvánítja büntetendő cselekménynek. Az első a törvényhozás s illetve a kormány ellen irányul (Btk. 152. §-a); a második a polgárok valamelyik osztályának, nemzetiségének, hitfelekezetének békéjét,