Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

Büntetőjogi Dont vény tár. bíróságok szabad belátására van-e bízva annak a megállapítása, hogy az előzetes letartóztatás az eset körülményeihez képest viszonylag hosszú tartamú volt-e, vagy sem. s ha az volt, ez a vádlott hibájának következménye-e, vagy pedig ezeknek a körülményeknek miként való megállapítása olyan jogkérdésnek tekintendő', melyre vonatkozóan az alsóbbfokú bíróságok határozata ellen semmisségi panasznak lehet helye? Alig férhet szó ahhoz, hogy ennek a kérdésnek a felülvizsgálat keretéből való kikapcsolása a Btk. 94. $-a idevágó parancsoló rendelkezésének a törvény szellemében való igazságos érvényesülését sok esetben kizárná. Általános tapasztalat ugyanis, hogy az alsobbfokú bíróságok az előzetes letartóztatás és vizsgálati^ fogság beszámítását illetően nem kellő rendszerességgel, sőt gyakren ötletszerűen határoznak anélkül, hogy a fentebb említett két körülmény méltatására kiterjeszkednének. Az anyagi igazság gyakori sérelmével járna tehát, ha az alsóbbfokú bíróságoknak esetleg téves azzal a megállapításával szemben, hogy az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság nem volt hosszú tartamú, vagy ha az is volt, annak hosszabb tartamára a vádlott hibájából volt szükség, a vádlott elesnék a perorvoslat lehetőségétől, mert így az alsóbbfokú bíróságoknak a letartóztatás beszámítására vonatkozó felülvizsgálhatatían döntése szerint, hiányozván a köteles beszámítás jogi alapja, a letartóztatásnak a vádlott hibáján kívüli hosszú tartama, a törvény parancsoló rendelkezésének megsértéséről, tehát semmisségi ok fennforgásáról sem lehetne szó, következésképen hiányozna a felülvizsgálatnak előfeltétele s ekként a beszámítás téves mellőzése orvoslás nélkül maradna. De ettől eltekintve az általános perjogi szabályok szerint valamely időfolyamat viszonylagos tartamának megállapítása, mint az arra vonatkozó tényekből s körülményekből vont következtetésre alapított értékelés eredménye, jogkérdésnek veendő, az tehát nem olyan ténybeli megállapítás, mely a semmisségi panasz keretéből ki van zárva. Ugyanez áll arra a kérdésre is, hogy valaki hibás-e valamely esemény, állapot, mulasztás, vagy azok következményei miatt, akár szándékosságból, akár gondatlanságból fakadt is ez a hibája. Nyilvánvaló tehát, hogy a most tárgyalt kérdéseket nem lehet kizárni a felülvizsgálat keretéből, ha a semmisségi panaszt az előzetes letartóztatásnak és vizsgálati fogságnak a Btk. 94. §-ában szabályozott köteles beszámítása végett használják. Kívánatos azonban, hogy az alsófokú bíróságok, szem előtt tartva a Bp. 327. §-a második bekezdésének e) pontját, a Btk. 94. §-ára alapított határozatuk meghozatalánál tüzetesen állapítsák meg a beszámítás jogi alapját, vagy annak hiányát, mert habár a Bp.