Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

58 Büntetőjogi Döntvénytár. 505. §-ának második bekezdése szerint az ítéletnek az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság beszámítására vonatkozó mulasztása az e tárgyban hozandó külön végzéssel pótolható, a beszámítás hallgatag mellőzése, avagy az ezen kérdésre vonatkozó indokok tüzetes kifejtésének hiánya, félreértésre adhat alkalmat s az erre vonatkozó perorvoslat esetében megnehezítheti a felülvizsgálat alapos foganatosítását. A Btk. 94. §-ának utolsó tétele, valamint a Bp. fentebb már említett 537. §-ának utolsó bekezdése, továbbá az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság beszámítandó s illetve beszámítható időtartamát illetően foglal magában köteles jogszabályt, amennyiben a Btk. 94. §-a szerint a büntetésből nem szabad többet kitöltöttnek nyilvánítani, mint amennyit az előzetes letartóztatás és •vizsgálati fogság tartama kitesz, a Bp. 537. §-ának utolsó bekezdése szerint pedig a járásbírósági eljárásban az előzetes letartóztatás teljes tartama mindig levonandó a büntetésből. Az ezen tiltó s dletve parancsoló rendelkezéssel ellenkező bírói határozat tehát szintén alapul szolgálhat a Bp. 385. §-a 2. pontjában meghatározott anyagi semmisségi ok megállapítására, következésképen az e címen használt semmisségi panaszt sem lehet kizártnak tekinteni, az ügy érdemének felülvizsgálata keretébe tartozván annak az eldöntése, hogy csakugyan fennforög-e a panaszlott törvénysértés, vagy sem. Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság beszámítása körül leggyakrabban felmerülő vitás kérdésekre vonatkozó fentebbi törvényhelyek mellett meg kell még említeni a kir. Kúria 4. számú teljesülési határozatát is, mely arra nézve foglal magában irányadó szabályt, hogy a súlyosabb jellegű szabadságvesztés büntetés esetében az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság arányos beszámításának van helye, arra nézve azonban, hogy ilyen esetekben milyen arány vétessék alapul, ez a teljes ülési határozat s egyéb törvényes intézkedés sem ad útmutatást, mihez képest ahhoz sem fér kétely, hogy magának a beszámítandó időtartamnak meghatározása a bíróság szabad belátására van bízva. Mindezekből nyilvánvaló tehát, hogy a jogerős ítélet meghozatala előtt kiállott fogvatartás beszámítására vonatkozó ítéleti rendelkezés ellen a Bp. 385. §-ának 2. pontja alapján van helye semmisségi panasznak, kivéve e perorvoslal köréből a kir. törványszék hatáskörébe tartozó ügyekben a kiállott előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság beszámított időtartamának mértékét, mely miatt a fentebb kifejlett oknál fogva semmisségi panasszal élni nem lehet. Kelt Budapesten, a kir. Kúria büntető jogegységi tanácsának 1921 április hó II. napján tartott ülésében.