Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

B6 Büntetőjogi Döntvénytár. nem lehet az utóbb kiszabott büntetésbe előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság címén beszámítani. Az ítélet meghozatala előtt kiállott fogvatartásnak beszámítása tehát, ha ellenkezik a most ismertetett törvényes szabályokkal, olyan nyilvánvaló törvénysértés, mellyel a bíróság a szóbanforgó beszámításnak, mint a büntetés enyhítése egyik módjának elő írt határait lépi túl, az tehát alapot adhat a Bp. 385. §-ának 2. pontjába meghatározott anyagi semmisségi ok miatt használható semmisségi panaszra. A Btk. 94. §-a továbbá a szóbanforgó beszámítást csupán a szabadságvesztés és pénzbüntetésbe engedi meg. Ez a szabály tehát tiltó rendelkezést foglal magában oly értelemben, hogy az előzetes letartóztatást és vizsgálati fogságot a szabadságveszlésés pénzbüntetésen kívül más büntetésbe, például dologházbautalásba, vagy hivatalvesztésbe és egyéb büntetésbe beszámítani nem lehet. A törvény e tiltó rendelkezésének megszegése tehát szinten a Bp. 385. §. 2. pontjában meghatározott anyagi semmisségi ok, mert a beszámítás területét olyan büntetési nemre terjeszti ki, amelybe a törvény a beszámítást meg nem engedi, az tehát szintén alapul szolgálhat a semmisségi panaszra. Arra a kérdésre vonatkozóan, hogy mikor nem mellőzhető az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság beszámítása, eltekintve a Bp. 327. §. 2. bekezdésének e) pontjában olvasható nem anyagi, hanem kizárólag alaki jogszabálytól, mely szerint megfelelő esetben intézkedni kell az ítéletben az ennek meghozásáig kiállott előzetes letartóztatásnak és vizsgálati fogságnak a büntetésbe való beszámítása, vagy be nem számítása tekintetében, a Btk. 94. §-ában s a Bp. 537. §-ának utolsó bekezdésében foglaltatik kötelező jogszabály. A Bp. 537. §-ának utolsó bekezdése szerint a járásbírósági eljárásban az előzetes letartóztatás beszámítása sohasem mellőzhető, a Btk. 94. §-a szerint pedig a vizsgálati fogságnak és a Bp. életbelépése óla a beszámítás tekintetében egyenlően értékelendő előzetes letartóztatásnak beszámítása akkor nem mellőzhető, ha azok tartama a vádlott hibáján kívül volt hosszú. Hogy a Btk. 94. §-ában s a Bp. 537. ^-ának utolsó bekezdésében foglalt ezen parancsoló rendelkezéseknek figyelmen kívül hagyása és megfelelő esetben a beszámítás mellőzése szintén a Bp. 385. §. 2. pontjába ütköző anyagi semmisségi ok, s mint ilyen alapul szolgálhat a semmisségi panaszra, ahhoz a lentebb kifejtettek szerint kétely nem fér, mert hiszen a törvénynek ezen parancsoló rendelkezéseitől való eltérés okvetetlenül a büntetés enyhítése tekintetében vont határok meg nem tartását eredményezi. Alapos megfontolást igényel azonban, vájjon az alsóbbtokú