Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

/; ü ntelőjogi Dö nlvénytár. í I lében arra kényszerítette a sértettet, hogy borfejtő-gépét adja át neki, mivel az köztulajdon, tehát «muszáj ide adni»>, s a sértett a fegyveres erőnek és a vádlott fenyegető magatartásának nem tudott ellentállani; végül mert a harmadik vádlott, mint a községi direktórium tagja, fegyveres vörösőr jelenlétében kijelentette a sértettnek, hogy a sértett lakása és bútora a tanácsköztársaság helyi szervezetének irodai és kórházi célra kell, lehál azt át kell adni. A sértett e kényszer alatt meghajolt. A Btk. 353. §-ának 2. p. szerinti minősítést a kir. törvényszék ezekben az esetekben azért ejtette el, mert «a főtárgyalás semmiféle adatot nem nyújtott a tekintetben, hogy a vádíottak a terhükre megállapított bűncselekmény elkövetésekor a közhivatalnoki minőséget színlelték volna». 4. A kecskeméti kir. törvényszék B. 2771. 1919— 6. sz. jogerős ítéletével a forradalmi törvényszéknél vádbiztosi és bírói minőségben működött vádlottakat a Btk. 350. S-ában meghatározott, befejezett és megkísérlett, sokszoros zsarolás vétségei miatt azért mondotta ki bűnösöknek, mert a sértettek egész tömegeit jelentékeny pénzbüntetésre elítélték és elítéltették s e pénzbüntetéseket a tanácsköztársaság jogtalan vagyoni haszna céljából azzal a fenyegetéssel igyekeztek a sértettektől behajtani, illetve sok sértetten be is hajtották, hogy aki nem fizet, azt becsukják. Ennek következtében sokan tényleg fizettek, sokan meg szabadságuktól megfosztattak. A Btk. 353. §-ának 2. p. szerint való minősítést ezekben az esetekben a kir. törvényszék ezzel az indokolással mellőzte: «A vádlottak terhére rótt zsarolási bűncselekményeknél a vádhatóság következetesen felvette a Btk. 353. §-ának 2. p. szerint a közhivatalnoki jelleg színlelését, mint bűntetté minősítő körülményt. Ezt a minősítést a kir. törvényszék mellőzte, mert a vádlottak, mint a forradalmi törvényszék tagjai (vádbiztosai) semmiféle közhivatalnoki jelleget nem színleltek, hanem mint a karhatalmat pillanatnyilag magához ragadott társadalmi réteg exponensei a törvény és jog ellenére megszerzett és nem «színlelt» hatalmat ténylegesen és saját nevükben gyakorolták. 5. A budapesti kir. büntetőlörvényszék B. 8850 1919—3. sz. jogerős ítéletével bűnösnek mondta ki a munkás- és katonatanács tagjaként szerepelt vádlottat a Btk. 350. §-ában meghatározott és a 353. §. 2. p. szerint minősülő zsarolás bűnteltében, mert mint a tanácsköztársaság szerve, két fegyveres vöröskatonával erőszakkal behatolt a sértett lakásába, amelyből a sértett bútorait az udvarra kirakatta, a lakást másnak átadta, a séi tettet tehát ellenállhatatlan erőszakkal kivonulásra kényszerítette. A bűntelté való minősítés indoka a következő: «Á kir. törvényszék