Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

36 Uünlelőjogi Döntvénytár kényszerhelyzetbe hozta, hogy valamit tett, tűrt, vagy valamiről lemondott. E részben a fenyegetést illetően a Btk. javaslatának miniszteri indokolása is kifejezetten kimondja, hogy «a rablásnál rögtön bekövetkezhető és súlyos veszéllyel való fenyegetést követel a törvény, ellenben a zsarolásra mindennemű, akár súlyos, akár nem súlyos veszéllyel, akár rögtöni, akár távoli hátránnyal való fenyegetés elégséges, feltéve, hogy a cél, mely miatt használtatott, a jogtalan vagyoni haszonszerzés; ahogy maga a fenyegetés foglalatja jogtalan, vagyis, hogy az erőszakkal való fenyegetést képezett légyen avégre, hogy az a jogtalanul követelt teljesítésnek, eltűrésnek vagy mulasztásnak elegendő indokául szolgált légyen». Ebből nyilvánvaló, hogy a fenyegetés a zsarolásnál sokkal messzebbre terjed, mint a rablásnál. E felfogásnak megfelelt a gyakorlat is, amelynek elvi felfogását tükrözi az 1908. évi 4515. sz. határozat. Eszerint a fenyegetés minden baj, kellemetlenség, veszedelem kilátásba helyezése, vagy tényleges kilátása, ha az nem lehetetlenség és ha az aggodalomkeltésre alkalmas. Sőt a megfélemlítés tényleges bekövetkezése nem is szükséges, elég a fenyegetésnek arra való általános alkalmassága. Ilyenkor természetesen a befejezettség helyett a kísérlet formája kerül előtérbe. A fenyegetésnek egvik konkludens cselekményben mutatkozó formájáról, a fegyveres fellépésről pedig a bírói gyakorlatnak állandóan az a felfogása, hogy az alkalmas arra, mikép abban a fenyegetett már élete veszélyeztetését lássa. Alkalmazva az előrebocsátolt és állandóaknak mondható jogi felfogásokat a döntés alapjául szolgáló, lényegileg egyező tényállásokra, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a tények jogi értékelése azokban az esetekben helyes, amelyekben — a súlyosabb minősítéstől ezúttal eltekintve — a vádlottak bűnössége megállapíttatott. Nem vitás ugyanis, hogy a tettesek mindegyike mint az úgynevezett tanácsköztársaság megbízottja vagy közege jelent meg a sértetteknél. Nem kétséges, hogy a lettesek az úgynevezett tanácsköztársaság vagy alsóbbrendű szerveinek parancsára vagy utasítására hivatkozva követeltek engedelmességet, teljesítést. Tény, hogy minden esetben a célzatot tekintve, a sértettek vagyoni joga ellen intéztetelt támadás, minden kétséget kizáróan az úgynevezett tanácsköztársaság jogtalan vagyoni haszna, előnye kedvéért — és sikeres eredménnyel.