Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

Büntetőjogi Döntvénytár, 37 Már most, ha az elvi döntést igénylő kérdés az, hogy a Hlk. 350. $-ában meghatározott zsarolás megállapításához elég-e a terheltnek — minden külön erőszaka, vagy fenyegetése nélkül — egyszerűen az úgynevezett tanácsköztársaság szervei, közegei által kiadott rendelkezésekre való utalással történt fellépése, vagyis, hogy e fellépés kimeríti-e a zsarolásnál előírt erőszak vagy fenyegetés törvényes fogalmát: az alapul és hátterül szolgáló körülmények ismerete mellett csak igenleges válasz adható. Mert szembeállítva az úgynevezett tanácsköztársaság rémuralmát a jogrend uralmával, megállapíthatjuk, hogy a jogrend idejében a magánfél a hatóság közegének, nevezetesen a rendőrnek vagy más hatósági kiküldöttnek, ha jogát sértve lálta, ellenállhatott, a teljesítést megtagadhatta anélkül, hogy baja történhetett volna. Sőt, ha kereste, vagy anélkül is — a jogrend jóvoltából törvényes elégtételt nyert. Ellenben a proletárdiktatúra idején az általános megrémítés következtében a jogában megtámadott fél tudta, hogy — legkétségbevonhatatlanabb igazsága mellett is — ha ellenláll, életét, testi épségét, egészségét, vagyonát, személyes szabadságát, esetleg még más javait is veszélyezteti, mert könnyen főbelövik, összeverik, becsukják, elítélik, kirabolják; tehát előre is így megfélemlítve, az úgynevezett tanácsköztársaság közegeinek ellentállani, de még ellentmondani sem igen mert. Tűrte a balsorsot, a jogtalanságot, amely oly veszély formájában félemlítette meg, hogy választási lehetősége nem igen volt. Es ezekben a veszély közlapasztalat szerint nem is volt távoli, sőt néha rellegtelően közeli; a megtámadott sértett ritkán tudhatta, hogy ezzel vagy amazzal az eshetőséggel áll-e szemben, a legtöbbször tehát egyszerű felhívásra is engedett, meri mindig a legrosszabbtól tarthatolt. A proletárdiktatúra követelő közege mögött mindig olt állolt az életveszélynek rémítő, ellenállást nem lűrő nagy aggodalma, sötét gondja. Azután meg az úgynevezett tanácsköztársaság nevében megjeleni terhellek az általános megrémítés hatását, hatalmuk forrását, szintén jól ismerték; a nekik való ellentállásnak, a kívánt teljesítés meglagadásának következményeit jól tudták. Aminthogy azzal is tisztában voltak, hogy akiknél ők teljesítést, engedelmességet követelve megjelennek, azok ő bennük az úgynevezett tanácsköztársaság uralmának minden fenyegető veszélyét is. látják maguknál megjelenni. A proletárdiktatúra e végrehajtó közegei tehát e tudatban cselekedtek. Ebből magyarázható meg, hogy a prolelárdiklatura közegei a hatalmi paranccsal, rendelkezéssel szemben még ellentmondást sem találtak, ami azonban nem a megfelelő erőszak, fénye-