Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

32 Büntetőjogi üö>ttvé>tt/tár. hűtlen kezelés. A közlemény szerinti drágítás mérve pedig kétséget kizáróan valótlan, sőt már célzatos és rosszindulatú is. De hiányzik a hírlapi közleményből a St. 44. §-nak másik lényeges kelléke, t. i. a hív szellemben való közlés is. Mert vádlott a főtárgyalásnak csak egyes kiszakított, azokat a részeit közölte, melyek a főmagánvádló bűnössége mellett szólanak. Elhallgatta azonban a vádlott azt, hogy főmagánvádló az őt elmarasztaló ítélet ellen bűnösségének megállapítása miatt fellebbezéssel élt. És habár a törvény nem kívánja meg, hogy a nyilvános főtárgyaláson kihirdetett ítélet jogerős legyen, hogy az közzététethessék, mert hiszen a St. 44. §-a szerinti közzététel egyedüli előfeltétele a nyilvánosság, az azonban a hív szellem, a jóhiszeműség szempontjából okvetlenül szükséges, hogy egy súlyosan marasztaló nem jogerős ítélettel szemben a közleményben legalább is annyi említtessék meg, hogy az az ítélet még nem jogerős, az ellen perorvoslat jelentetett be. Mert hiszen ennek elhagyásával a közlemény az olvasóban azt a hiedelmet kelti lel, hogy a vádlott jogerősen van elítélve és rajta a büntetést végre is hajtják, tehát rovott előéletű. A fentiekkel kapcsolatban a szóban forgó kihagyások egyenesen célzatosaknak, rosszhiszeműeknek mutatkoznak. De ha vádlott ezt a mulasztást gondatlanságból, felületességből követte volna is el, akkor sem mentesül a felelősség alól, mert a sajtótörvény e tekintetben szándékosság és gondatlanság között különbséget nem tesz. Mindezekből a kir. Kúria azt a jogi következtetést vonta le, hogy az adott esetben a hív szellemben és igazán való közlés hiányozván, az alsóbíróságok tévedtek, midőn vádlottal ezen a jogalapon a vád alól felmentették. Mert a vádlott sajtó útján oly tényt állított a főmagánvádlóról, mely őt közmegvetésnek tenné ki és mert vele szemben a St. 44. §-a szerinti, a bűnvádi eljárást kizáró ok a fent kifejtették értelmében fenn nem forog. Ezért az alsóbírósági ítéleteket a Bp. 385. §-ának 1. c) pontja alapján meg kellett semmisíteni és a Bpn. 33. §-ának 1. bekezdése értelmében a törvénynek megfelelő ítélet volt hozandó. . .. * * = Hív szellemű és igaz a közlés, ha az valóban megtörtént tényeket öle el, kiszínezés nélkül: BDtár V. 107. — Gyanú kifejezése helyett tényként való állítás nem hív szellemű közlés : BDtár II. 60. és III. 77. — Kúriai felülvizsgálat: BDtár X. -129. és XII. 37.