Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

Büntetőjogi Döntvénytár. osztás céljából átvettek, vízzel kétszeres mennyi­ségre felhígítva, kis tételekben kimérték. (Kúria 1921 márc. 15. B II. 245/1921. sz.) A kir. Kúria: Az elsőfokú bíróság ítélete közvádló semmis­ségi panasza következtében a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján a Bpn. 33. §-a értelmében megsemmissíttetik, A., B., G. és D. vád­lottak ama cselekményük miatt, hogy mint a tótvázsonyi «Hangya» szövetkezet igazgatósági tagjai, illetve D. mint annak üzletveze­tője, az 1920 július és augusztus hó folyamán, mintegy 124 li­ternyi olyan szeszt, amelyet a szövetkezet a gazdaközönség közt holdankénli arányban literenként 53 K áron való kiosztás céljá­ból a veszprémi gazdasági egyesülettől a m. kir. kormány által kiutalt zárolt szeszből átvettek — vízzel kétszeres mennyiségre fel­hígítva, kis tételekben kimérték, tehát közszükségleti cikkért az arra jogosított hatóság által megállapított legmagasabb árnál ma­gasabb árt kötöttek ki és fogadtak el — bűnösöknek mondatnak ki az 1920 : XV. tc. 1. §. 1. pontjába ütköző árdrágító visszaélés vétségében és ezért a törvény 1. §-nak második bekezdése alap­ján a Btk. 92. §. alkalmazásával fejenként a törvény 5. §-nak utolsó bekezdésének jelzett célra 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizetendő, behajthallanság esetén pedig a Btk. 53. §. ér­telmében húsz K-ként egy napi fogházra átváltoztatandó 500 K pénz mint fő- és 200 K pénz mint mellékbüntetésre és egy évi hivatalvesztésre és a politikai jogok gyakorlatának ugyanilyen tartamú felfüggesztésére ítéltetnek. A többi mellékbüntetés alkal­mazása mellőztetik . . . Indokok: Az uzsorabíróság ítélete ellen a közvádlónak a vádlottak felmentése miatta Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelen­telt semmisségi panasza alapos és azért annak következtében az uzsorabíróság ítéletét a rendelkezés szerint megsemmisíteni és a törvénynek megfelelő ítéletet kellett hozni. Mert a vádlottaknak a nem vitás tényállásban megállapított s a jelen ítélet rendelkezésében tüzetesen körülírt vádbeli cselek­ménye bűncselekmény, nevezetesen az 1920 : XV. tc. 1. §-a első pontjába ütköző árdrágító visszaélés vétsége. Téves ugyanis az uzsorabíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a szesz nem közszükségleti cikk. A szesz ugyan nem élelmiszer és ekként az életfenntartá­sához nem is nélkülözhetlen, mindamellett mint a gazdasági élet­ben s a háztartásokban is általában sűrűn használt szert, a szeszt rendeltetésére s használati módjára tekintettel különösen a mai megélhetési viszonyok szem előtt tartása mellett közszükségleti cikknek kell minősíteni.

Next

/
Thumbnails
Contents