Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

20 Büntetőjogi Döntvénytár. (Kúria JEH 1921 jan. 27. B I. 21/1921. sz.) A kir. Kúria: az izgatás bűntettével vádolt B. Ferenc bűnügyében a p—i kir. törvényszék az 1920. évi B IX. 6260. számú jogerős ítéletével megsértette a Btk. 171. és 172. §-ának rendelkezését az állal, hogy kijelentette, mikép a nyilvánosság és gyülekezet törvényes fogalmának megállapításához okvetlenül több, akaratelhatározási képességgel bíró személy együttes jelenléte szükséges. Ez a határozat a felekre nem bír hatállyal. Indokok: A p—i kir. törvényszék való tényként megállapította azt, hogy B. Ferenc vádlott az iskolában a hittan helyett megtartott szociális ismerettanítás alatt a tanítónő és a negyedik osztályba járó 12 éven alóli iskolásgyermekek előtt azt a nyilatkozatot tette, hogy «lerugtuk a királyokat, most azok a herék következnek, akik a szegény népet kihasználják)). A kir. törvényszék a vádlottat az ellene osztálygyülölelre való izgatás bűntette címén emelt vád alól a Bp. 326. §. 1. pontja alapján felmentette azért, mert bár nyilatkozata a kir. törvényszék szerint is alkalmas arra, hogy a munkásosztályt a polgári és a vagyonos osztály ellen gyűlöletre ingerelje, de cselekményénél hiányzott a ((nyilvánosság)) és nincs meg a megkívánt, akaratelhatározási képességgel bíró személyekből álló gyülekezet «mivel a 12. életéven alóli gyermekeknek nincs akaratelhatározási képességűk, a tanítónő magában pedig gyülekezetet nem képezett)). Ez az ítélet jogerős. A koronaügyész az ítélet azon jogi kijelentéseit, amelyeken a felmentés alapszik, törvénysértőknek tartja. A kir. Kúria a perorvoslatot alaposnak találta. A Btk. 171. és 172. §-aiban előforduló ((gyülekezet)) és ((nyilvánosság)) jogi ismérvek ugyanis nem jelentenek mást, mint az együtt lévő embereknek olyan nagyobb számát, amely, ha nem is szervezett erő, de alkalmas arra, hogy esetleg a jogrend ellenségévé váljék, illetve a társadalmi békét megzavarhassa. A törvény e fogalmak teljességéhez többet nem kíván. Nem kívánja különösen a hely nyilvánosságát és nem azt, hogy a gyülekezetet alkotó együtt levő emberek mind és kizáróan akaratelhatározási képességgel bíró személyek legyenek. Ilyen leltételre a törvény szó szerint való szövege nem utal, szelleme pedig egyenesen kizárja az ily akaratelhatározási képességre vonatkozó feltevést. A törvény egyszerűen lehetetlenné akarja tenni, hogy a gyülekezeten nyilvános szóval történt egyenes felhívás folytán bűnteltek vagy vétségek követtesseuek el, hogy ugyanily módon a törvény és a rendelet ellen engedetlenség szitassék, továbbá, hogy a társadalmi osztályok, felekezetek nemzetiségek egymással szemben gyűlöletre ingereitessenek stb., mert mindez