Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

Büntetőjogi Döntvénytál teles egy oly benső, lelki történésről, amely érzékeink alá nem esik. Defeltéve és elfogadva azt, hogy a gondolat, a terv K. Andrástól ered, az még nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy K. Andrásnak az ölésre való elhatározását mégis csak M.-né idézte elő, mert a gondolattól a teltrekész elhatározásig a jelen esetben nagy volt az út, 8 a felbujtó az, aki ezen az uton személyiségének ismert és tudatosan kihasznált nagy befolyásával, kiszámított magatartásával, célzatos nyilatkozataival, vágyó megnyugvásával, akaró helyeslésével, buzdító gúnyjával s más sokféle módon gyakorol döntő befolyást a tettes ölési elhatározására. A kir. Kúria úgy találja, hogy M. Jánosné egész ténykedése nemcsak könnyítette, előmozdította, támogatta és ébrentartotta K. Andrásnak ölésre való elhatározását, hanem ezen elhatározás létrejöttének, megerősödésének, s ölési cselekvésben való realizál lódásának döntő tényezője volt. S a kir. ítélőtábla téves minősír íésének második oka, hogy M. Jánosné tevékenységének, szellemi ráhatásának, e döntő erejét a gondolat forrásának előtérbe állításával másodrangúnak nézte, lélektani erejét, hatását s ezzel jogi jelentőségét félreismerte. A bűncselekmény elkövetésére való reábírás kérdése ugyanis minden esetben azon viszony alapján mérlegelendő és tisztázandó, amely a felbujtó és a felbujtott között fennáll, mert csak e viszonyból kiáramló erőknek egy oldalon való egyéni energiája és a más oldalon való érvényestilése adhatja hü képét a befolyásnak és a lelki ráhatás mértékének. Szóval gondos egyéniesítés kell e helyütt is, mert a lelki ráhatások és a lelki befogadásoknak abszolút szabálya nincs. Ezen elvből kiindulva a jelen esetben megállapítható^ hogy K András M. Jánosnéval szemben akaratgyenge ember volt, aki ennek a rajongásig szeretett nőnek befolyása alatt állott, azt tett, amit az akart, mert csak egy vágya volt. hogy a nőt bírhassa. A nő hatása vádlott-társára annyira erős és kétségtelen, hogy az alsobíróságok ténymegállapítása szerint még az eljárás során is a no jelenlétében arra terhelő vallomást nem tesz, ilyenre csak távollétében merészkedik. Ezt az akaratgyenge embert az ölés véghezvitelétől kétízben csak hajszál választotta el, de visszalépett, mert önmagában - a nő távollétében — nem volt lelki ereje, félt, elvesztette bátorságát, amely csak akkor tért vissza és vert benne gyökeret, mikor az asszony lenézően a férfiasságát vonta kétségbe. Akkor, erre a behatásra, szedte magát össze, s egy kis borral is erősödve végrehajtotta a maga és a nő tervét, amelyet a nő erkölcsi ereje befolyása nélkül talán sohasem valósított volna meg Ezen és nem más alapon kell fontolóra venni azt, hogy a