Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

Büntetőjogi DórHvenytár. (Kúria 1921 jún. 7. B II. 1836 1921. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja . . . Indokok: Az uzsorabíróság ítélete ellen a vádlott csatlakozásával a védő semmisségi panasszal éíl a Bp. 385. §. 1. a) és A) pontjai alapján az indokok szerint azért, mert a zsír és szalonna nem volt elrejtve, csupán a pincében elhelyezve . . . A panasz alaptalan. Az irányadó lényállás az, hogy a vádlott 1920. év ta\ászán íorgalombahozatal céljára rendelt közszükségleti cikket és pedig 260 kg szalonnát, valamint 63 kg zsírt, a cikkek árának drágítása végett, nyerészkedési célzattal, a forgalombahozataltól visszatartott, amennyiben ezeket a pincéjében elrejtette és az üzletében ily cikkek kiszolgáltatását kérő vevőknek azt mondotta, hogy zsír és szalonna nincsen. Ezt a cselekményt helyesen ismerte lel az uzsorabíróság bűncselekménynek s nem tévedett abban sem, hogy azt a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően minősítette, mert az elrejtés fogalma alatt nem azt érti a törvény, hogy a forgalomból kivonni szándékolt árú nehezen felkutatható helyen legyen eldugva, hanem azt, hogy a kifejteti tevékenység az árúnak a vevők látóköréből való elvonását ily tartalmú szándékkal, lehetővé tegye, ezt a célt a vádlott a tárgyaknak a pincébe helyezésével tényleg el is érte és mert az élelmicikkek árának folytonos emelkedését tapasztaló vádlott kétségtelenül nyerészkedési célzattal cselekedett, mit támogat az a ténybeli adat is, hogy a vádlott által legfeljebb kg-ként 52 K áron vásárolt tárgyak a hatósági eladáskor kg-ként 100 K, illetve 90 K árért keltek el, tehát a 16,796 k-át kitevő vételárral szemhen 30,000 K-át túlhaladó ériéket képviseltek . . . 40. xAzt, aki három különböző személlyel szemben követte el az árdrágító visszaélés bűntettél és pedig nem egyszerre egy időben, hanem különböző időben, három bűncselekményben kell bűnösnek kimondani még akkor is, ha megállapítást nyer az is, hogy a vádlott a cselekményeket a közellátás érdekét súlyosan veszélyeztető mértékben és üzletszerűen követte el. (Kúria 1921 szept. 20. B III. 2904 1921. sz.)