Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

Büntetőjogi Döntvénytár. 85 37. /. Fodrász mester és fodrászsegéd nem védekezhetik azzal, hogy nem volt tudomása a borotválásért és hajvágásért követelhető maximális munkadíjakról, nem még akkor sem, ha a munkadíjnak hatósági megállapítása tévedésből nem tétetett közzé. - II. A lakosság jelentékeny része megfelelő jártasság, kéziügyesség vagy alkalmas eszközök hiányában a borbélyiparosok munkájára közegészség, köztisztaság és külcsín szempontjából egyenesen reá van utalva: a fodrász munkája tehát közszükséglet tárgyául szolgáló munka, amelyre való ráutaltságuk folytán az azt igénybevevők szorult helyzete is megállapítható. — ///. A fodrász, aki a segédeket arra utasította, hogy a maximális munkadíjat meghaladó összeget követeljenek a vendégektől, mint felbujtó büntettetett. — IV. Üzletszerűség megállapítása, mikor a vádlottak tettüket az életfenntartásuk alapjául szolgáló foglalkozás körében, közelebbről meg nem határozható számú esetben majdnem egy hónapon át, tehát a tartósság jellegével, üzletszerűen követték el. (Kúria 192] máj. 24. B II. 1655 1921. sz.) A kii*. Kúria: Az uzsorabíróság ítéletét megsemmisíti és B. Béla vádlottat, mint a Blk. 69. §. I. pontja szerinti fölbujtót, F. Antal és T. Sándor vádlottakat pedig mint tetteseket amiatt, hogy Székesfehérvárott az 1920 szeptember 17-ik napjától az 1920 október lo-éig terjedő időben F. Antal és T. Sándor, mint B. Béla borbélyüzletében alkalmazott segédek a B. Béla vádlott reábírása folytán a hajnyirásért 15 K, a borotválkozásért pedig 5 K munkadíjat követeltek és fogadlak el — ekként tehát a jelzeli közszükséglet tárgyául szolgáló munka teljesítésért mint munkavállalók a borotválkozás és hajnyirás céljából megjelent felek szorult helyzetének kihasználásával olyan ellenszolgáltatást követeltek és fogadtak el, amely tekintettel az összes körül-