Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

7-2 Büntetőjogi Döntvénytár. előteremtését érti és nem a »személyi bizonyítékokat: tanukat, szakértőket is, akikről fontosságukra való különös tekintettel a Btk. előbbi fejezetében külön és részletesen intézkedik. E törvénymagyarázat helyessége mellett szól a hamis tanuzás és a hamis vádnak a Btk.-ben való rendszerbeli elhelyezése, továbbá a Btk. 227. §. második elkövetési .cselekményének szóés gondolkodástani egymást fedő értelme. Eszerint pedig az esküdtbíróság erre az esetre vonatkozó minősítése szintén téves, s az itt szóbajövő tett helyes büntetőjogi értékelése az, hogy a vádlott mikor a felelőtlen kiskorú útján hamisan vádolta az ártatlanokat — közvetett lettesként tudva hamisan maga vádolt — se lettéért a Btk. 227. §. első bekezdésében foglalt első elkövetési cselekmény alapján felelős és nem a tettét jogilag nem fedő második elkövetési cselekmény címén. Ámde a vádlott közvetlen két hamis vádért is bűnösnek van kimondva s minthogy közvetett és közvetlen tettessége egy akaratelhatározás, egy sértett érdek, egyidejű cselekvés, egy cél körében valósult meg, azért a K. Mária útján elkövetett s ugyanazon sértettekre vonatkozó hamis vádolást a közvetlenül elkövetett két hamis vádolásával szerves és jogi egységben állónak kellett elismerni, s mert a bűncselekmények többségének téves megállapítása a vádlott sérelmével járt, a téves minősítést a felek részéről való ily irányú perorvoslat hiányában a Bp. 385. utolsó bekezdése értelmében hivatalból kellett a törvénynek megfelelően helyesbíteni. IV. A büntetés kiszabását illetően a Kúria tüzetes vizsgálat alá vette az enyhítő és súlyosító körülményeket. Ennek eredménye: Enyhítő körülmény a vádlott büntetlen előélete. Enyhítő a főtárgyaláson való részletes és töredelmes beismerése, amelynek erkölcsi teljes értékét nagy mértékben csak az csökkenti, hogy előbb egész a mások hamis vádolásáig tagadott, s a beismerésre csak akkor tért át, amikor a kiderített tények ereje előtt meg kellelt magát adnia. Enyhítő körülmény a vádlott alacsony műveltsége, amelynek hatását azonban rontja az a tény, hogy az elkövetett bűncselekmény nem valami a nép erkölcsi felfogását meghaladó szövevényes jogi alkotás, hanem oly legnagyobb bűnnek tartott közönséges cselekmény, amelyet a legkezdetlegesebb társadalmi műveltség is teljes súlya szerint értékel. Nem enyhítő, hogy az • ágyassági viszonyt meg akarta szakítani s ez nem tőle függő okból nem sikerült, mert a vádlott önként állolt be ebbe a viszonyba, önként maradt benne s elhagyhatta volna sértettet, ha komolyan akarta volna. Amellett a sza-