Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi Döntvénytár. 71 ieány vádolónak felbujtója, s mert hamis vádban tettesként maga is bűnösnek mondatott ki, külön felbujtóként büntetőjogi felelősségre nem vonható. Az államügyész jogi nézete szerint ez a felbujtási factum, miután az esküre nem bocsátható (Bp. 221. §. 3. pontja) kiskorú a hamis tanuzás tényálladékát meg nem valósíthatja, eredménytelen reábírásként a Blk. 222. §-a alapján büntetendő s a vádlottnak ide vonatkozó cselekménye hamis tanuzásra való csábítás bűnlettének volt volna minősítendő. Ez a jogi álláspont téves s a rá alapított panasz szintén alaptalan. Az nem szenved kétséget, hogy a tíz éves kiskorú büntetőjogi cselekvőképessége hiányában, s ennek folyamányaképen a Bp. 221. §. 3. pont értelmében az eskü letételtől való elzárás miatt a hamis tanuzás bűntettét teljesen meg nem valósíthatja, de ebből az alább kifejtetlek értelmében nem következik, hogy a felbujtója okvetlenül a Blk. 222. §-a -alapján felelős. A Blk. 222. §-ában meghatározott bűntett lényálladékának hálása ugyanis az eredményre nem vezetett rábírás. Ha ezen túlmenőleg a rábírásnak hatása van, a reábírt — mint a jelen esetben is — a hamis vallomást tényleg megteszi, a törvényes lényálladék s ezzel a büntetőjogi felelősség a felbujtóra nézve nem zökkenhet többé vissza a Btk. 222. §-ában felállított kisegítőalapra csak akkor, ' ha más súlyosabb tényálladék nem valósult meg, ami pedig az alábbiak szerint megtörtént. Az államügyész állal vitatolt minősítéshez tehát a Kúria szintén nem járulhatott. Ámde a Kúria a vádlottnak az igazságszolgáltatás közérdekét és a bevádolt letarlóziaiott eg\ének magánénlekét mélyensértő ezen tettét nem büntethetőnek az eddig előadottak ellenére sem tekinti. Fentebb már kifejtetett, hogy a tanúvallomás anyaga kimerítheti a hamis vádat. Ez történt K. Mária kiskorú leány tanuvallomásában is. E vallomásért a cselekvőképtelen lettes felelősségre nem vonathalván, a felbujtó közvetett tettesként felel a vallomásban foglalt büntetendő cselekményért, vagyis a hamis vád bűntettééit, de nem oly jogi minősítéssel, aminőt az esküdtbíróság felvett. Az esküdtbíróság ugyanis azt állítja, hogy a kiskorút felbujtó vádlott ebben az esetben ((hamis bizonyítékot állított elö» a vádollak ellen. A Btk. 227. §. első bekezdésének második fordulatában megjelölt elkövetési cselekmén) nek ez a jogi magyarázata azonban merőn téves. Hamis bizonyíték előállítása alatt ugyanis a törvény csak a tárgyi (dologi) bizonyítékok készítését, készíttetését, csinálását vagy