Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Bimlelőjoiji Döntvénytár. C.7 a bejelentelt semmisségi panaszokat elutasítja; a törvényszék, mint esküdtbíróság ítéletének-itt nem érintett része hatályban marad. indokok: I. A törvén)szék, mint esküdlbírósagnak ítélete ellen, amelyben a büntetését megkezdett vádlott megnyugodott, a védő a Bp. 384. §-a 9. pontja és a Bpn. 29. §. 4. pontja -alapján semmisségi panasszal élt azért, mert a vádlott és az elhalt sértelt közölt íönnállott ágyassági viszony a vádlott által szándékolt megszakításának akadályaira nézve a bejelentett tanuk nem hallgattattak ki és mert a védő által ez irányban és más ténykörülményekre nézve javasolt kérdések részben fel nem tétettek, részben pedig nem a védelem állal előterjesztett alakjokban kerültek az esküdlek döntése alá. Ez az alaki okokon alapuló panasz alaptalan, mert az említett ágyassági viszony minden lényeges részlete íelderíltelett s a feltett Jkérdések szövegében, az esküdtek döntését ki nem kerülte; továbbá, mert a védelem által javasolt kérdések lényege az esküdtbíróság által megszerkesztett kérdések közül a 11. és VII. sz. ténykérdésekben helyet talált. Ami pedig a kérdésekből az esküdtbíróság szabad szövegezése következtében kimaradt, az teljesen lényegtelen és a hozott ítéletre ép oly kevéssé volt befolyással, mint az, hogy a fentebb említett tanuk fölöslegesen ki nem hallgattattak. 11. A vádlott állal a főtárgyaláson beismert vádbeli cselekményt az esküdlek határozatának jogi döntése alapján az esküdtbíróság a Blk. 279. £-ában meghatározott szándékos emberölés bűntettének minősítette és ezért, valamint a terhére még megállapított három hamis vád bűntettéért elítélte a vádlottat 15 évi fegvházra. és 10 évi hivatalvesztésre. A minősítést az államügyész tévesnek tartja, s ebből az okból a Bp. 385. §. 1. ö) pontja alapján az ítélet eüen semmisségi panaszt jelentett be, mert véleménye szerint a vádlott F. Pált •előre megfontolt szándékkal ölte meg. A Kúria e panasz folytán a vádlott szándékának minőségét három szempontból vette tüzetes vizsgálat alá: a vádlott szellemi és erkölcsi értéke, a vádlottnak az ágyassági viszony keretében volt helyzete és az elkövetelt cselekmény tárgyi adatai szempontjából. A vádlott tanyán élő, 24 éves mull, a földmívesoszlályhoz tartozó, írni-olvasni nem tudó, testileg egészséges nő, akin az orvosszakértők az elmebajnak vagy elmegyengeségnek nyomát sem találták. A védelem azt vitatja, hogy az elhanyagolt nevelésű vádlott merőn ösztöneitől hajtott emberi lény. akinek nincs •egészséges érett erkölcsi érzéke, azért szánta rá magát oly könynyen az ágyasának megölésére, aki nemi igényeit ki nem elégi-