Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi Döntvénytár. 17 fogadták el valónak, hogy K. K. és társai a V. L.-nó kárára elkövetett lopáshoz az őket tettenérő károst botokkal leverték, rajta nyolc napnál hosszabb ideig tartott testi sértést okoztak s ezt a lopott tárgyak megtartása végett tették. Ezt a cselekményt az alsófokú bíróságok a Btk. 345. §-ában meghatározott rablásnak tekintendő lopás bűntette és súlyos testi sértés vétsége (Blk. 301. §. 2. tétele) anyagi halmazatának minősítették, holott nyilvánvaló, hogy ezt a cselekményt a Blk. 349. §-ának 2. pontja szerint kell minősíteni, mert K. K. és^ társai rablással súlyos testi sértést is követlek el, illetve a súlyos testi sértésben nyilvánult meg az az erőszak, melyet a lopott tárgyak megtartása végett használtak a tettenért tolvajok, tehát ebben az esetben nem anyagi* halmazat, hanem a súlyosabban büntetendő összefoglalt bűntett (delictum complexum) létesült. A 17. esetben K. K. és társai a ténymegállapítás szerint N. M.-néra, midőn ez őket a kárára elkövetett lopáson teltenérte, a lopás véghezvitele végett forgópiszlolyból több lövést tettek. Ezt a cselekményt az alsófokú bíróságok csupán a Btk. 345. §-a szerint minősítették, mert a lövéseket egyszerűen fenyegetésnek tekintették és abban, hogy a tellesek N. M.-néra közelről többször rásütötték a pisztolyt, akit a golyók csak azért nem találtak, mert félre ugrott, majd futásnak eredt: nem ismerték föl a szándékos emberölés kísérletének bűntettét, hololt az nem lehetett kétséges, miként a tettesek a lövéseket azért intézték a sértettre, hogy azt szándékosan — bár nem előre megfontolt szándékból — megöljék. Ebben az esetben a szándékos emberölés kísérletét az alsófokú bíróságok egyáltalán nem méltatták, holott azt a lettesek a rablással követték el s így ez a cselekmény a Btk. 349. §-ának 2. pontja szerint minősül s az elsőbíróság a Bp. 325. §. 2. bekezdése szerint jogosítva lett volna a tettet a törvénynek megfelelőleg helyesen minősíteni. A 19. esetben a ténymegállapítás szerint K. K. és társai F. M. zárt istállója ajtaját lovak ellopása céljából vésővel feszegetni kezdték, mialatt Cs. G. az istálló előti talált vasvillát kezébe vette és a lakás elé állt, hogy — ha a lakásból valaki kijön — az ellen a lopás véghezvitele végeit erőszakot vagy fenyegetést használjon, de a tolvajok több személy hangját hallva, elfutottak s a vasvillát magukkal vitték. Ezt az esetet az alsófokú bíróságok a Btk. 345. és 65. §-a szerint minősítették, hol olt a tettesek erőszakot, fenyegetést egyáltalán nem használtak, s azt nem állapították meg az alsó fokú bíróságok, hogy a sértetlek Cs. G.-t a vasvillával látták volna, s így reájuk annak őrt