Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

fíuntetőjogi Döntvénytár az annak alapjául szolgált bizonyítékok ellen irányul: azt c rímen a Bpn. 33. §-a kizárja. Ehhez képest a semmisségi ok megjelölése nélkül bejelentett, illetve a törvény által kizárt ezt a semmisségi panaszt a Bp. 434. §-ának harmadik bekezdése értelmében vissza kellett utasítani. K. K. vádlott semmisségi panasza alaptalan. Ugyanis az alsófokú bíróságok ténymegállapítása szerint K. k. vádlott a terhére valókul elfogadott összes lopási esetekben társaival együtt vette el az ingókat jogtalan eltulajdonítás végett, társaival együtt mászott be, együtt törte fel az ingók megőrzésére szolgáló zárakat, a lopás színhelyére társaival eg)ült törtbe,— a rablási esetekben ezen felül az erőszakot, fen)égetést, társaival együtt fejlelte ki, — a kísérleteknél az elvételt társaival együtt kezdette meg; minthogy pedig ezek a cselekmények mind megannyi elkövetési cselekedetek: nem tévedlek az alsófokú bíróságok, midőn e vádlottat nem mint bűnsegédet, hanem mint tettest mondották ki bűnösnek a terhére megállapított bűncselekményekben. Minthogy K. K. vádlottnak ez a semmisségi panasza, melyet a Kúria a Bp. 385. §-a 1. b) pontja alapján használtnak tekint, alaptalannak bizonyult: azt a Bpn. 36. §-ának első bekezdéséhez képest el kellett utasítani. Amennyiben pedig K. K. vádlottnak ez a semmisségi panasza — abból a védekezésből következtetve, mert szerint ő az általa beismert esetekben csupán őrt állt, — a ténymegállapítás és az ennek alapját képező bizonyítékok ellen irányul: annak e címen való használhatását a Bpn. 33. §-a kizárja. Minthogy K. K. vádlott a büntetést azért tartja súlyosnak, mert az reá mint tettesre és nem mint bűnsegédre lett kiszabva, a Kúria pedig úgy találja, hogy e vádlott tettesi minőségét törvénysértés nélkül, helyesen állapították meg az alsólbkú bíróságok : e vádlottnak, a büntetésnek a minősítéssel kapcsolatos enyhítésére irányuló panasza annál is inkább tárgytalan lett, mert panasza nem tekinthető a Bp. 385. §-a 3. pontja alapján használtnak s a Btk. 92. §-ának alkalmazhatását az erre vezethető előfeltételek teljes hiánya egyébként is kizárja. Nem kerülte el a Kúria figyelmét, hogy az alsófokú bíróságok a 15., 16., 17. és 19. sz. eseteket és K. I.-nénak a harmadik esetben kifejtett tevékenységét tévesen minősítették s hogy az alsófokú bíróságoknak az az álláspontja, mely szerint a toívajszövetség tagjai állal elkövelelt lopásban az is tettes, aki csak bűnsegédi cselekedettel működik közre, nem helytálló. Ugyanis az alsófokú bíróságok a 15. és a 16. esetben azt