Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi Döntvénytár. 19. /. A Btk. 386. $-ában meghatározott bűncselekmény vádja esetében az alsóbíróság részéről valónak elfogadott tényekből vont következtetés útján a Kúria állapítja meg, vájjon a vádlott a hitelezők megkárosításának céljából cselekedett-e ? — //. Amikor a Btk. 386. §-a alapján emelt vád esetében a bíróság a hitelezők megkárosítására irányuló célzatot nem állapította meg, a felmentést a Bp. 326. X-ának nem 2., hanem 1. pontjára kell alapítani. (Kúria 1919 febr. 11. B IV. £936/1918. sz. A Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. indokok: A tábla ítélete a sértett részéről lett semmisségi panasszal megtámadva és pedig a Bp. 385. §-ának 1. aj pontja alapján azért, meri a vádlott bűnössége nem állapíttatott meg. Kz a panasz alaptalan. Ugyanis a tábla tényként állapította meg, hogy a vádlott által elidegenített ingatlanok az eladás idejében 9733 K 30 f-t érlek, hogy ugyanabban az időben, ugyanazon ingatlanokon 11,011 K 60 f bekebelezett követelés állt fenn és hogy a vádlottnak a sérteti 1089 K 60 f követelését fedező 3814 K 82 I kfinnlevó' követelése még mindig vagyonként mutatkozik. A Kúria állal a Bpn. 33. §-ának 3. bekezdése értelmében felül nem vizsgálható, ezekből a tényekből okszerűen következtethető, hogy a vádlott nem abból a célból idegenítette el a vagyonához tartozó értéktárgyakat, hogy a hitelezőit, nevezetesen a sértettel megkárosítsa. Minthogy pedig ilyen célzat nélkül a Btk. 386. §-ába ütköző bűncselekmény nem létesül; nem tévedtek az alsófokú bíróságok abban a kérdésben, hogy a vádlott cselekménye bűncselekménv tényálladékát nem állapítja meg. Az ekként alaptalannak talált panaszt a Kúria a Bpn. 36. §~ának l. bekezdésére hivatkozással elutasította, a vádlottat azonban a Bp. 316. $-ának nem a 2., hanem az 1. pontja alapján tekintette felmentettnek, mert a jogi döntés nem a 2., hanem az 1. pont alá tartozik. — Karosítnsi célzat fennforgását'a Kúria elönti el : BDtár II.1O0 VI. 134.