Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi Döntvénytár. 39 esik a cselekményt), így pl. a Btk. 195. §-ának utolsó bekezdése, 323. §. utolsó bekezdés, 472. §. második bekezdés, 473. §. stb.; ezt azért teszi, mert törvényhalmazat forog fenn, ahol az alkal­mazható törvények szubszidiárítás viszonyában vannak egymással s a törvény a halmazali szabályok alkalmazásának kizárásával ki­jelenti, hogy ilyenkor a súlyosabb törvényt kell 'alkalmazni. A szubszidiárítás eme viszonyánál az alap, a kezdő cselekmény eltolódást szenved s ezen eltolódás közben más jogi érték terü­letére csap át; míg akkor, mikor az előkészületi cselekmény bontakozik ki s fejlődik bevégzéssé, a cselekmény mindig egy vonalon s ugyanazon védett büntetőjogi érték irányában halad, mint a fentiek szerint a megvesztegetésnél. Azért nem kell, sőt nem is lehet tehát a törvénynek ilyen esetben azt a megszorí­tást használni, hogy omennyiben a cselekmény súlyosabb be­számítás alá nem esik», mert ez csak arra az esetre vonatkozik, midőn különböző nemű jogi értékek vannak megtámadva és a jogi értékek megtámadása a subsidiaritás viszonyában áll a tör­vény rendszerénél fogva egymással, s a versenyző törvények kö­zül csak egy alkalmazható. A kifejtettek szerint kétségtelen, hogy a Btk. 470. §-ban meghatározott aktív megvesztegetés a nem sikerült felbujtás tény­álladéka, vagyis a felbujtás előkészületi cselekménye, ép úgy, mint a Btk. 465. §. első bekezdés második esete a passzív megvesztegetés előkészületi cselekménye, következéskép e sza­kasz csak addig alkalmazható, míg a cselekmény az előkészületi cselekmény keretéből ki nem nőtt. Miután jelen esetben a meg­vesztegetett közhivatalnokok a vádlott reábírása folytán a Btk. 467. §-ban meghatározott bűntettet elkövették, helyesen ítélték el az alsóbíróságok elsőrendű vádlottat a Btk. 69. §. i., 467. §. alapján mint felbujtót. * * = Eredményes reábírás vesztegetésre, mint megvesztegetésben való ré­szesség: BÜlár X. 2., 42., 43. 17. Oly esetben, midőn a törvény a bűntettre tíz évtől tizenöt évig terjedhető fegyházbüntetést álla­pit meg, nagy nyomatékú és nagyszámú enyhítő körülmények okából a fegyházbüntetés két évi tar­tamban is kiszabható; ha ez a büntetés is túlszi­gorú volna, börtönbüntetést kell megállapítani, a

Next

/
Thumbnails
Contents