Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi Döntvénytár. :>/ akkor ebből az a merőben té\es törvényértelmezés következnék, hogy ha a felbujtás ajándék vagy jutalom adásával vagy Ígéretével hajtatik végre, a felbujtó mint aktív megvesztegető a Btk. 470. §-a alapján vétség miatt fogházzal volna büntetendő, ha pedig a közhivatalnok a megvesztegető csábításnak ellentáll, de egy harmadik erkölcsi befolyásának engedve, ez reábeszeléssel, vagy bármely más módon determinálja a közhivatalnokot kötelességének az igért ajándékért való megszegésére, az aki pénzt, vagv más ajándékot nem használt a felbujlásnál, a bűnrészesség általános szabályai szerint fegyházzal büntettetnék. Vagyis az a ljas módon kizárólag pénzzel végrehajtott felbujtási cselekmény esetében az aktív megvesztegető enyhébben bűnhődnék az ilyen erkölcsileg is súlyosabban elbírálandó esetben, mint akkor, midőn lélektanilag s erkölcsileg is menthetőbb más motívumokból bontakozik ki a felbujtás. Ehhez járul az, hogy a törvény indokolásának nem körültekintő, kritika nélküli elfogadása esetében az aktív megvesztegető mindig egy büntetési tétel előtt állana, akár sikerült a felbujtás, akár nem, holott a közhivatalnok s a veszélyeztett jogi érdek nézőpontjából kiindulva igen jelentékeny intenzitási különbségek állanak elő aszerint, amint nem sikerült vagy sikerült a felbujtás; sőt ez utóbbi esetben is igen nagy súlybeli különbségek észlelhetők, ami a íltk. 467. és 469. ^-ainak egybevetéséből kitűnik. Ezekből nyilvánvaló, hogy a törvénynek indokolása nem szabatos, nem logikus § így azt a törvénymagyarázat forrásául kritika nélkül elfogadni nem szabad ; mert az a törvény értelmezéséből s alkalmazásából kirekeszti a harmóniát, s a helyes arányos értékelés axiológiai elvét. A törvény helyes értelme tehát csakis a törvény rendszeréből s a bűncselekmény ontológia fejlődési fokozataiból deríthető föl, mely három büntetőjogilag releváns fejlődési fokot tüntet föl. Első az előkészületi, második a kísérleti, harmadik a véghezviteli cselekmény. A Btk 470. §-ának helyes elemzéséből és értelméből kitűnik, hogy itt a törvény az előkészületi cselekményt bünteti csupán, mert a kapcsolatos 467. §-ból nyilvánvaló, hogy n meg\esztegetés elkövetési cselekménye a hivatali kötelesség megszegése, tehát a kísérlet a kötelességszegés megkezdésében, a bevégzés pedig annak végrehajtásában nyilvánul meg. Ami ezen a cselekményen innen van, az ajándék adása vagy ígérete ezek szerint szükségképen előkészületi cselekmény: vagy szabatosan kifejezve miután itt reábírásról van szó, nem sikerült felbujtás ép úg\. mint lopásnál a hamis knles, vagy betörőszerszám,