Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi bónlvénylár. 17 Minthogy léhát a vádlott a rágalmazás tárgyát szolgáltató tényállításai valóságát éppen nem bizonyította, a rágalmazás vétségében való bűnösségének megállapítása törvényszerű. A vádbeli cselekmény egyébként a Blk. 2. §-a értelmében a vádlott javára helyesen mérlegeltetett a Blk. és nem a Bv. alapján, mert amint azt a tábla idevonatkozóan helyesen kifejtette, a Blk. 258. és 270. §-ai a vádlottra minden irányban, de különösen a büntetési tétel tekintetében fellétlenül enyhébbek, mint a Bv. 1., 3., 9. §. 6. pontjának rendelkezései, ennélfogva azok alkalmazása kötelező volt. A Bv. 18. §-ára vonatkozó panasz végül azért nem helytálló, mert a Blk. idevágó szabályainak a fentiek szerint helyes alkalmazása mellett a Bv. 18. §-a alkalmazásra nem is találhat. Az alkalmazandó enyhébb törvény fogalma ugyanis nem azt jelenti, hogy két esetleg több közbeneső törvény minden enyhébb rendelkezése együttvéve alkalmazandó, hanem azt, hogy a szóba jöhető törvények közül csak egy és pedig az veendő alkalma-, zásba, amely mellett a vádlott legjobban jár. De ettől el is tekintve, a Bv. 18. §-a a jelen esetben, még ha a vádlott cselekménye jogilag a Bv. rendelkezései alapján értékeltelnék is, azért nem volna alkalmazható, mert az kifejezetten és kizáróan csak a becsületsértéssel kapcsolatban tartalmazza a büntetés alól való felmentés lehetőségét és nem egyszersmind a rágalmazással összefüggően is. Kiterjesztő magyarázatnak pedig a törvény világos rendelkezéseivel szemben helye nem lehet azért sem, mert ahol a törvény a rágalmazásról is akart rendelkezni (például a Bv. 19. §-ában), ott azt világosan ki is fejezi. A tábla ítélete ellen végül a közvád képviselője is élt semmisségi panasszal a Bp. 385. §. 2. és 3. pontja alapján azért, mert a Blk. 92. §-a helytelenül alkalmaztatott és a kiszabott büntetés végrehajtásának felfüggesztése méltánylást érdemlő ok nélkül történt. E panasz is alaptalan; mert a bűnösnek talált vádlott javára az alsóbíróságok kimerítően és helyesen annyira nyomatékos és oly felette nagyszámú enyhítő körülményt állapítottak meg, hogy ezek melleit a büntetésnek a rendkívüli enyhítés kedvezményével való kiszabása jogos kifogás alá nem eshetik; mert továbbá a vádlott magas életkora, szenvedett nagy anyagi veszteségei, az őt ért sok sérelem a jelen bűnpernek 10 év óta való folyása s az ezzel járó izgalmak a Kúria felfogása szerint is oly különös méltánylást érdemlő körülmények, amelyek a büntetés végrehajtása felfüggesztésének elrendelését indokolják s mert a vádlott életviszonyaira való tekinteltel ettől bízvást kedvező hatás