Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi Döntvénytár. semmisíti s a sajtó útján elköveletl becsületsértés vétségében az áísóbíróság által bűnösnek talált 1 F Kálmán vádlottat a Bv. 4. S-ának 2. bekezdése, továbbá a Blk. 53. §-a alapján elítéli a foganatba vételtől számítandó 14 napi fogházra, mini főbüntetésre, továbbá bebajthatlanság esetén 10 napi fogházra átváltoztatandó s végrehajtás terhe mellett fizetendő 200 K pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre. Tartozik a vádlott a Bp. 480. §-a alapján végrehajtás terhe alatt az eddig megítélt költségen felül a főmagánvádlónak a semmisségi panaszindokolás ügyvédi díja lejében 200 K-t megfizetni. A kiadónak és a nyomdatulajdonosnak az alsóbíróság ítéletében megállapított fizetési kötelezettsége a St. 40. ^-ának 2. bekezdése értelmében a jelen ítéletben kiszabott pénzbüntetésre és költségre nézve is kiterjesztelik. indokok: A védő az esküdtbíróság ítélete ellen a költségben való marasztalás miatt élt semmisségi panasszal, amelyet a Bp. 434, $-ának 3. bekezdése értelmében vissza kellett utasítani, mert ily címen a Bp. 385. §-a szerint semmisségi panasszal élni nem lehet. A főmagánvádló semmisségi panaszt jelenlett be a Bp. 384. $-ának 9- és a Bpn. 29. $-ának 4. pontja alapján alaki semmisségi okon azért, mert indítványa ellenére a főténykérdésbe az inkriminált sajtóközlemény felvéve nem lelt. Ez a panasz alaptalan, azért azt a Bpn. 36, $-ának 1. bekezdése értelmében el kellett utasítani, mert a Bpn. 37. §-a határozottan úgy rendelkezik, hogy a sajtó útján elkövetett bűncselekményeknél a ténykérdésben a vád alapjául szolgáló sajtóközleményt a vádiratban megjelölt szavakra való utalással kell megemlíteni. Ezt az esküdtbíróság megtette, a főténykérdés ennélfogva törvényesen lelt megszerkesztve. Ugyancsak a főmagánvádló a Bp. 385. $-ának i . c) pontjában foglalt anyagi semmisségi okból két irányban támadja meg az esküdtbíróság ítéletét. Először azért, mert az esküdtbíróság tévesen magyarázta a Bv. 18. §-át akkép, hogy az esküdteknek a III—VI. számú kérdésekre hozott határozata folytán a vádlottal a büntetés alól fel kellett mentenie. Másodszor azért, mert az esküdtek a IV—VI. számú jogkérdéseket tévesen oldották meg s így a vádlottnak a büntetés alól való felmentése helytelen. A két irányú panasz végeredményben egymásba kapcsolódó egy célt szolgál ugyan s ez az, hogy a valónak vett tényállás alapján nem lehet következtetést vonni arra, hogy az ellene elkövetett becsületsértésre, amelyben a vádlott egyébként az esküdteknek az í—II. számú kérdésekre hozott határozata alapján törvényszerűen bűnösnek mondatott ki, a sértett főmagánvádlónak jogellenes, kihivó vagy botránytkeltő viselkedése adott okot,