Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi Döntvénytár. de lényegileg a panasz két iránya eltér egymástól, amennyiben az első része perjogi, a másik része ellenben anyagi jogi természetű. A perjogi rész arra vonatkozik, hogy az esküdteknek a 111—VI. számú kérdésekre hozott, a vádlottra kedvező határozata következtében az esküdtbíróság köteles-e a vádlottat a büntetés alól felmenteni vagy élhet a Bv. 18. $-ában megadott diszkrécionárius jogával s megbüntetheti a vádlottat, mert: a felmentés előfeltételét fennforogni nem látja? A Kúria szerint a törvényszék mint esküdtbíróságnak a kérdésben való törvénymagyarázata helyes. Igaz ugyan, hogy a Bv. 18. ,^-a a bíróság belátására bízza a büntetés alól való felmentést, ez a jog azonban az esküdtszék elé tartozó ügyekben megoszlik az esküdtek és a bíróság között, mely utóbbi tehát az esküdtszék rendeltetésének megfelelően és helyesen járt el akkor, amikor a Bv. 18. §-ával kapcsolatos III—VI. számú kérdéseket az esküdtek döntése alá helyezte. A továbbiakra nézve azután az esküdtbíróság előtt csak a Bpn. 24. ,^-ának rendelkezése lehetett az irányadó, amelyet a büntetés elengedésére jogosító Bv. 18. §-ával kapcsolatban, perjogi hasonszerűségnél fogva alkalmaznia és a vádlottal bűnösségének kimondása mellett a büntetés alól felmentenie kellett. Ezek szerint a Bp. 385. §-ának 1. c) pontjára alapított panasz e része alaptalan, azért azt a Bpn. 36. §-a értelmében szintén el kellelt utasítani. A panasz anyagi jogi része azonban alapos, azért kellett a rendelkező rész szerint határozni. — Az esküdtek a III. számú kérdésben valónak fogadták el ugyan azt a tényt, hogy a sértett S. Miksa orosz fogoly barátját, akit hónapok óta nem látott, az utcán megölelt és megcsókolt, de tévesen vonták le ebből a tényből azt a jogi következtetést, hogy a sértettnek ez a ténye jogellenes, kihívó vagy botránytkeltő, mert az emberi gyűlölködésnek azt a fokát, amely a köztünk fegyvertelenül élő hadifogolynak feltétlen megvetését, a társadalmi érintkezés egyénileg válogatható formáiból, kedvezményeiből való rideg kizárását követeli, még az évek óta dúló háború sem indokolhatja, mert ellene szól az általános emberi szolidaritás elve. Téves az esküdteknek az a jogi következtetése is, hogy a sértettnek ez a viselkedése felháborította a vádlottat és pediii annyira, hogy az eléggé durván megírt cikkének hangja, kitételeivel nem lepte túl a menthető felháborodás határát: mert először is a sértett viselkedése nem sértett senkit, miután az orosz fogollyal való ölelkezését alig látta egy-két közömbös ember: de