Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

10-2 Büntetőjogi Döntvénytár. totta. hogy ez a bűntett, vagy vétség a tettes munkakerülő életmódjával van összefüggésben. Az ítélőtábla az általa elfogadott tényekből okszerűen következtetett arra, hogy a vádlottnak vagyon ellen elkövetett újabb cselekményei, melyek miatt összbüntetésKépen főbüntetésül négy évi fegyházra ítéltelett, munkakerülő életmódjával függnek össze. És mivel a vádlott egyénisége és életviszonyai mellett az előzmények után immár nincs alapos kilátás arra, hogy a vádlott ezzel az életmódjával, magára hagyva is, szakítani fog : a Kúria is úgy találta, hogy a vádlottnak dologházba utalására, munkára nevelése és rendes életmódhoz szoktatása végett szükség van. Az ítélőtábla tehát a törvényben megállapított büntetési tételt megtartotta, amikor a vádlottat dologházba utalta. Az ekként alaptalan panaszokat a Kúria a Bpn. 36. §-ának első bekezdésére hivatkozással elutasította. = Ad III. ügyanígv : HUtár X. 140. : XI. -28., 138.; XII. 133. 4 3. A Bp. Elt. L20. X-ában meghatározott vétségnek nem tényálladéki eleme az, hogy a közleménynek minden adata a tényleges valóságnak is megfeleljen. 'Elitélés, mikor a közlemény arról adott hírt, hogy a bírói tisztet teljesített esküdtek közül ki szavazott a vádlott bűnössége mellett és ki ellene. (Kúria 1920 máj. 4. B I. 666 19-20. sz.) A m. kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. Indokok: A kir. ítélőtábla ítélete ellen a közvédo a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján semmisségi panasszal él amiatt, hogy a vádlott cikkében nem a tárgyalási titkot sértette meg, hanem csak a saját, taláUaló véleményét fejezte ki, tehát a vádbeli bűncselekményt el nem követte. A panasz alaptalan. A vádlott ugyanis a való tényállás szerint az egyik bűnügyében megtartott főtárgyalásról ((Győztek a görbe orruak» cím alatt cikket írt és tett közzé, amelyben arról van szó, hogy a bírói tisztet végzett esküdtek közül kik szavaztak ellene, s kik