Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Bihitelőjogi Döntvénytár. lan felülvizsgálati jogot ad az ítélőtáblának, másreszt az ilyen általános bejelentés azt az indítványt foglalja magában, hogy az ítélőtábla az ítéletnek a büntetést kiszabó részét teljesen és minden vonatkozásában vizsgálja felül. A felülvizsgálatnak ily széles körben való mozgása csak akkor van kizárva, ha a vádló fellebbezését a büntetésnek egy kifejezetten és határozottan megjelölt részére, pl. csak a főbüntetésre, vagy csak a pénzbüntetésre, vagy más mellékbüntetésre korlátozza, mely esetben az in pejus felülvizsgálat a Bp. 387. §. első és harmadik bekezdése szerint csakis ebben a keretben mozoghat. Miután azonban ebben az esetben a törvényszék ítélete ellen az ügyész általánosságban a büntetés súlyosbítása végett fellebbezett, helyesen s a törvénynek megfelelően járt el az ítélőtábla, midőn ítéletében az egész büntetési komplexum s így a dologházba-utalás tárgyában is határozott. Nem kerülte el a Kúria figyelmét az a körülmény, hogy a törvényszék előtti főtárgyaláson az ügyész az 1913: XXI. t.-c. 7. §-ának alkalmazását nem indítványozta s az ítélőtábla mégis elrendelte a dologházba-utalást A Bp. 315. $-a előírja ugyan, hogy a vádló a büntetési tétel tárgyában is köteles indítványt tenni; indítványa tehát akkor szabatos, ha nem csak a főbüntetési hanem minden mellékbüntetési tételre és a törvény alapján tehető minden egyéb intézkedésre is kiterjed, a vádló mulasztása azonban semmi joghatállyal nem bír, mert a Bp. 325. §. második bekezdése szerint a büntetést függetlenül a vádló indítványától a bíróság a törvény alapján állapítja meg, mely szabály megfelelő perorvoslat esetében a felsőfokú bíróságokra is áll a kifejtettek értelmében. Hogy pedig a dologházba-utalás a büntetés súlyosbítása körébe tartozik, az nem lehet vitás, mert a főbüntetésen felül esetleg még öt évig a dologházban tartható ez alapon az elítélt; s mert a büntetés súlyosbítása a büntetőtörvény büntetési rendszerére s az azt kiegészítő későbbi törvényekre tekintettel minden olyan ítéleti rendelkezést magában foglal, melynek értelmében a vádlott akár a fő-, akár a mellékbüntetése vagy más törvényes intézkedés alkalmazása folytán bűnösségének anyagjogi folyományaként súlyosabb helyzetbe kerül, mint amilyenben volt az elsőbíróság ítélete szerint. A vádlott panaszát a Kúria a Bp. 385. §. 2. pontja alá vonta, de azt is alaptalannak találta. Az 1913: XXI. t.-c. 7. §-a szerint ugyanis a bíróság ítéletében dologházba utalhat a többi közölt olyan bűntettest, akit vagyon ellen elkövetelt bűntett, vagy vétség miatt fegyházra, börtönre, vagy legalább három hónapi fogházra ítélt, ha megállapí-