Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)
Büntetőjogi Döntvénytár. csak az, hogy a törvény általában a halmazatban álló bűncselekmények többségét akarja általuk kifejezésre juttatni, más célja nincs. Az ilyen, a Kúria felfogásának megfelelő helyes törvénymagyarázat szerint a bíró előtt megnyíló tág büntetési keret lehetővé teszi az összbüntetési alaptétel minimumának és e tétel egy évvel való meghosszabbításából álló maximumának körén belül való minden bűnösségi foknak megfelelő büntetést, tehát az egyéniesítés fontos elvének is megfelel. Viszont, ha a koronaügyész betűszerinti törvényértelmezése helyes volna, akkor a büntetéskiszabás lehetőségeinek köre összébb szorulna, a bíró keze megköttetnék, az egyéniesítés elve súlyosabb esetekben érvényesíthető nem lenne és megállapíttatnék a büntetés abszorpciójának egy új kategóriája, amelyről a törvény kifejezetten említést sehol sem tesz, tehát azt a mérsékelt kumuláció rendszere alól való kivételről lévén szó, belemagyarázni nem szabad. Ennyiben a kir. Kúria nem osztozik a koronaügyész perorvoslatának indokolásában kifejtett nézetében. Azt azonban a kir. Kúria is megállapítja, hogy a kir. törvényszék megsértette a Btk. 90. és 97. §-ának rendelkezését, amikor a vádlottra egy évi és hat hónapi fogházat szabott ki. Ugyanis, ha a vádlottra két különböző ítéletlel a törvényes maximumnak megfelelő szabadságvesztés - büntetéseket szabták volna ki, rideg kumulációval a vádlott a Btk. 190. §-a és a Kblk. 51. §<-a értelmében összesen egy.évi fogházat és nyolc napi elzárást kapott volna. Az összbüntetés mérsékelt kumulációjával tehát a vádlottnak e két szabadságvesztés összeadott időtartamánál okvetlenül kevesebbet kell kapnia, különben meg van sértve az összbüntetésnek fentebb ismertetett (őelve. Ámde a kir. törvényszék meg a két büntetési tétel összeadásából előálló időtartamot is jelentékenyen meghaladó szabadságvesztésre ítélte a vádlottat, ami a Btk. 90. és 97. §-ának nyilván téves értelmezéséből eredt, mert a kir. törvényszék figyelmen kívül hagyta, hogy az egy évvel való emelés csak lehetőség, amelynek határa gyakorlatilag a halmazatban álló egyes bűncselekmények büntetési tételeinek összeadott időtartama előtt van, azt sem el nem érheti, sem meg nem haladhatja. Az adott esetben tehát szintén meg van az alapbüntetési tétel (Btk. 190. §-a) a Btk. 97. §-a szerint való emelésének törvényes lehetősége, de az az egy évi és nyolc napi fogház időtartamát el nem érheti, még kevésbé szabad azt meghaladnia. A kir. Kúria mindezeknél fogva a törvénysértést ily értelemben állapította meg és következménykép a vádlott büntetését bűnössége fokával megfelelő fentebbi arányban szabta ki.