Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi Döntvénytár. 83 Blk., a Kblk. és a Bp. 1. §-ainak megsértésével új bűncselekményről, eddig nem ismert büntetésről és büntelőperjogi alapelveket sértő eljárásról volna szó. A szóbanforgó rendeletek ilyet nem is céloztak, s ilyet nem is írnak elő, hanem egyszerűen egy közérdekű honpolgári kötelesség teljesítésének szándékos elmulasztását torolják meg rendészeli formában szabadságvesztésbüntetésre soha át nem változtatható pénzbírsággal és megfelelőnek tartott joghátránnyal. Ez lehet célszerű, lehet szükségtelen, de nem sérti sem a Blk., a Kbtk. sem a Bp. 1. §-aiban lefektetett vezérelveket, elrendelését lételes jogszabályok sehol nem lili ják; s mint célszerűllen, vagy helytelen a törvényesség címén és annak körén belül bírói vizsgálat tárgya nem is lehet. Ennyiben tehát tárgytalanná válik mind az az indok, amelyet a kir. járásbíróság annak a részletes kimutatására sorakoztat, hogy milyen anyagi és alaki jogi tételes szabályokat sértenek a rendeleteknek azoktól eltérő rendelkezései. Egyébként nem is szokatlan egyes rendészeti ügyeknek a kir. bíróságok hatáskörébe utalása. Ott van nevezetesen az 1914 :XIV. tc. (St.) 21. §-ának a rendelkezése a helyreigazítás! jog bírói érvényesítéséről. Ili sincs sem bűntett, sem vétség, sem kihágásról szó: indítvány, vád, büntetés annak rendes érlelnie szerint nem forog fönn ; az ügy az ügyészség képviselőjével nem közlendő, az egész nem bűnvádi per, hanem egy sajtórendészeti intézkedés, amelynél a hatáskörrel felruházott kir. járásbíró, mint büntelőbíró jár el s a bűnvádi perrendtartás szabályaiból alkalmaz annyit, amennyire a cél elérésére szüksége van. De nem is az a lényege a téves és törvénysértő kir. járásbírósági határozat indokolásának, hogy ilt egy eddig nem tiltott mulasztást rendbüntetéssel és az eset természetének megfelelő joghátránnyal sújtanak, hanem a fő állítása az, hogy ennek a parancsnak kimondására, következményének előírására, s a bírói hatáskör kijelölésére az akkori kormány nem volt jogosítva, rendeíetei tehát nem törvényesek, törvénytrontó erejök nincs, s visszahatólag törvényességet és törvénytmódosító erőt az 1920 : I. tc fentebb említett rendelkezése sem adott nekik, mert az — amint föntebb említve volt — a kir. járásbíróság felfogása szerint csak ((declarativ és nem abrogativ jellegű)). Ebben is tévedett a kir. járásbíróság. Abban igaza van, hogy a rendeleteket kibocsátó ideiglenes kormány törvényességét, alkotmányos kormány jellegét, rendeletkibocsátási jogképességét a rendeletek kibocsátása idejében kétségbe kell vonni, mert ideiglenessége, a forradalom romjain való önerejű feltámadása maga szól amellett, hogy az alkotmányos alapra csak törekedett, a jogfolytonosság lehetőségét csak kereste, 6*